Huszon�t�dik fejezet – Kviddicsd�nt� helyett

A h�sv�ti sz�net remek alkalom volt Vicky �s Perselus sz�m�ra, hogy gyakorolhassanak. Egyre jobb �s er�sebb patr�nusok sz�lettek, ahogy telt az id�, de valami m�g hi�nyzott. A l�ny valami�rt nem volt k�pes teljesen reinkarn�l�dott patr�nust l�trehozni, ami mindkettej�ket kiss� nyomasztotta.
- �n ezt nem �rtem. – mondta egyszer Perselusnak Vicky. – Mi�rt nem siker�l a teljes �rt�k� patr�nus? – k�rdezte kicsit agg�dva.
- Nem tudom. Lehet, hogy nem megfelel� eml�ket v�lasztasz. – felelte a f�rfi. – Nem olyan k�nny� �m megid�zni egy igazi patr�nust.
- Tudom, de ez akkor is kiss�… Ideges�t�, hogy �gy mondjam.
- Meg�rtem. De nem kell ez miatt agg�dni. Egyszer �gyis siker�lni fog. – reag�lt Perselus halv�ny mosollyal. – Id� k�rd�se. Meg persze gyakorl�s�. Nekem se siker�lt els�re. S�t! El�sz�r m�g csak annyit se tudtam �sszehozni, mint te. Viszont szerintem lassan �t k�ne t�rn�nk m�s var�zslatokra. Persze ha nem gond.
- Ugyan! Csak nyugodtan. – felelte Vicky. – �szint�n sz�lva m�r kicsit unom a sok „Expecto Patronum”-ot.
- Ezt �r�mmel hallom. N�ha az�rt m�g visszat�r�nk r�, de m�r ideje �jat tanulni.
Az ezt k�vet� p�r napban viszont a roxforti l�gk�r mintha megv�ltozott volna. Vicky pontosan tudta, hogy mi�rt van ez. A h�sv�ti sz�netet k�vet� szombatra �rt�k ki a kviddics-d�nt�t, �gy a di�kok l�zban �gtek egyt�l egyig. A l�ny nem rajongott ez�rt a sport�rt, �gy nem is �rdekelte, hogy mi lesz �s mikor. Perselust�l tudta, hogy mikor lesz a d�nt�, hisz a saj�t h�za, a Mardek�r versenyzett a Griffend�llel a kup��rt. �gy maga a f�rfi is kiss� ideges volt n�ha ez miatt. Ez legink�bb a d�nt� el�est�j�n h�gott a tet�fok�ra, �gy Vicky nem piszk�lgatta. Ink�bb hagyta, hogy a f�rfi viszonylag nyugalomban maradjon.
- „Mindenki jobban j�r �gy.” – gondolta, amint a h�zi feladatokkal fontoskod� f�rfit n�zte. Lefekv�s el�tt m�g egyet te�ztak.
Ekkor Perselus m�r viszonylag nyugodt volt, hab�r �gy is l�tszott rajta, hogy izgul a m�snap miatt. A l�ny te�j�ba v�letlen�l tejet rakott citrom helyett �s nem cukrozta meg. Vicky furcs�n is n�zett r� �s az el� rakott barn�s egyvelegre.
- Merlinem, ne haragudj! – mondta Perselus, mikor �szrevette a hib�t. – Nem akartam, mindj�rt adok neked egy m�sikat. Bocs�ss meg, csak teljesen �sszezavarodtam. Kiss� m�sfel� j�rnak most a gondolataim.
Ugyanis a l�ny egyszer�en elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy tejet �ntsenek a te�ba citrom helyett. Furcs�llta is ezt a szok�s�t a briteknek. Perselus ragaszkodott hozz�, hogy megk�stolja, mikor a Roxfortba ker�lt, de nem j�rt sikerrel. Vicky rosszul lett a tejes te�t�l, f�l napon kereszt�l h�nyingerrel verg�d�tt az �gy�n �s a f�rfi ak�rmilyen b�jitalt itatott meg vele, nem lett jobb. Ezt k�vet�en egy h�napig nem is ivott semmilyen te�t, mert m�r csak a gondolatt�l is rosszul lett.
- Azt �szrevettem. – jegyezte meg Vicky. – De semmi gond, meg�rtem, hogy izgulsz. Nagy meccs lehet a holnapi. – folytatta mosolyogva.
- H�t igen… - felelte Perselus, mik�zben egy m�sik b�gre te�t k�sz�tett a l�nynak, ez�ttal tej n�lk�l. – Nem veszthet�nk holnap. Az sz�rnyen rossz f�nyt vetne a h�zunkra. – folytatta komolyan, majd letette a k�sz italt a l�ny el�.
- K�sz�n�m. Akkor viszont rem�nykedj�nk a legjobbakban. – mondta Vicky �s belek�stolt a b�gr�j�be. – Ez nagyon finom lett. – tette hozz� mosolyogva.
- Igyekeztem. – reag�lt a f�rfi. – T�nyleg, holnap nem n�zel le te is?
- Perselus, te is tudod, hogy nem…
- Tudom-tudom! De ez az�rt egy kicsit m�s. Ez a d�nt�, ez sokkal fontosabb, mint a t�bbi meccs.
- Meg�rtem, de akkor sem az �n vil�gom. Sajn�lom, csak annyira nem vagyok oda a kviddics�rt. S�t, egy�ltal�n nem. Sz�momra nincs semmi izgalmas abban, hogy emberek rep�lnek sepr�k�n, k�zben labd�kat passzolgatnak egym�snak �s h�rom karika k�z�l pr�b�lj�k bedobni az egyikbe.
- Persze, meg�rtem. De rem�ltem az�rt, hogy m�gis le tudlak cs�b�tani legal�bb csak egyszer. – v�laszolt halv�nyan mosolyogva Perselus.
- H�t sajnos nem, de �g�rem, tal�lunk olyan alkalmat, amikor elmehet�nk egy�tt valahov�. – mondta mosolyogva Vicky.
- H�t azt rem�ltem is. – replik�zott g�nyosan Perselus. Vicky erre m�r csak halkan felnevetett.
Ek�zben viszont elfogyott a tea �s kezdek m�r �lmosodni is, �gy ink�bb lefek�dtek aludni.

*

M�snap ver�f�nyes naps�t�s volt, �gy Vicky, miut�n elk�sz�nt Perselust�l, �gy d�nt�tt, hogy elmegy s�t�lni egyet a rengetegbe. Ahogy be�rt a f�k al�, meg�rezte az erd� kellemes illat�t. Meg�llt, lehunyta a szem�t �s f�l percen kereszt�l csak m�lyeket l�legzett. Majd miut�n telesz�vta mag�t friss leveg�vel, tov�bb indult az erd�ben. K�nyelmes temp�ban haladt, k�nnyed�n �tl�pve az �tj�ban l�v� gy�kereket. Hirtelen valami z�rej hallatszott, majd kisv�rtatva felbukkant egy kentaur a f�k k�z�l.
- �dv�z�llek ism�t, Firenze! – k�sz�nt�tte a l�ny.
- �, Vicky, milyen kellemes meglepet�s ezen a sz�p napon! – mondta az, majd m�lyen meghajolt. – Ha szabad k�rdezhetnem, hogyhogy itt tal�llak?
- Az eg�sz iskola a kviddics-d�nt�t n�zi, de �n nem szeretem azt a sportot, �gy ink�bb elj�ttem s�t�lni. Nincs kedved velem tartani?
- Megtiszteltet�s lenne. – felelte a kentaur m�ly komolys�ggal, majd egy�tt elindultak a f�k k�zt. – Mondd csak, mennyire ismered az erd�t? – k�rdezte nemsok�ra.
- H�t, �szint�n sz�lva, nem nagyon. Ritk�n j�v�k erre, ink�bb a parkban szoktam s�t�lgatni. Mondjuk lehet, hogy ki kellett volna hoznom Hasin�t is… - mondta v�g�l elgondolkodva Vicky.
- M�g megteheted. – sz�lalt fel Firenze.
- De h�t hogyan? – k�rdezte Vicky kiss� �rtetlenkedve.
- Hi�ba vagy feln�tt, ahogy az emberek k�zt mondj�k, szellemileg m�g ezek szerint csik� vagy. – jegyezte meg a kentaur szel�den mosolyogva.
- H�t van m�g mit tanulnom, ami azt illeti.
- Nos, ez esetben a k�rd�sedre a v�lasz egyszer�. Mivel hogy te vagy az �llatok Istenn�je, k�pes vagy ir�ny�tani a teremtm�nyeidet. Cser�lj vele gondolatot �s vezesd ide! – v�laszolt v�g�l Firenze, majd folytatta. – R�gen, mikor m�g m�s volt a helyzet �s nem volt�l lek�ldve az emberek k�z�, b�rmikor megtehetted ezt, mikor sz�ks�g volt r�. Mi�rt ne tehetn�d meg most is?
- Te…
- Ismerem a t�rt�neted. Minden teremtm�nyed ismeri. – mondta Firenze.
- �rtem. H�t akkor pr�b�ljuk meg. – felelte Vicky komolyan, majd lehunyta a szem�t.
Ami ekkor t�rt�nt, m�g mag�t a l�nyt is meglepte. Csak r�gondolt a tigrisre �s ezek ut�n szinte rutinosan cser�ltek gondolatot. El�sz�r s�t�ts�get l�tott. Val�sz�n�leg m�g aludt a nagymacska. Majd hirtelen megpillantotta a k�ri�t. Felkelt, leugrott az �gyr�l �s megindult az ajt� fel�. Karmait kiengedve nagy nehezen kinyitotta az ajt�t. Vicky �rezte, ahogy a nagy �s �les karmok belev�jnak a f�ba, majd azt is, ahogy a kiszabadult �llat v�gigv�gtat az iskola �p�leteit burkol� k�v�n. Ezut�n ki�rt a parkba. Itt �rezte a nagy mancsok alatt l�v� f�vet, melyen v�gigfutott. Be�rt az erd�be, �tugrott a nagyobb gy�kereken �s hirtelen megl�tta saj�t mag�t �s a kentaurt. Ekkor meg�llt �s ny�vogott egyet, majd le�lt.
Hirtelen cser�ltek gondolatot, �gy a l�ny kiss� belesz�d�lt. Kinyitotta a szem�t �s k�r�ln�zett.
- Siker�lt! – mondta csod�lkoz�ssal teli �r�mmel Vicky Firenz�nek, mik�zben a tigrist n�zte, aki imm�r szorosan a l�ba mellett �llt, fej�t beled�rg�lve a l�ny nadr�gj�ba.
- Persze, hogy siker�lt. – mondta szel�den Firenze. – Sose felejtsd el ki vagy, ha �llatokr�l van sz�.
- Rendben, �s k�sz�n�m. – felelte Vicky mosolyogva.
- Sz�ra sem �rdemes. – mosolygott vissza a kentaur, majd a kis csapat tov�bb s�t�lt a rengetegben. Tettek egy kisebb k�rt, majd elindultak vissza az erd� sz�le fel�. Itt m�r egyre jobban hallott�k a tombol� t�meget. �r�mm�morban �sz� emberi ki�lt�sokat hallottak.
- �gy hallom, a meccsnek v�ge van. – mondta Vicky.
- Nos, akkor indulj vissza, nehogy azt higgy�k, hogy elt�nt�l.
- Nem t�nne fel nekik. – v�laszolt keser� mosollyal a l�ny. – Tal�n csak Perselusnak.
- Ha m�r neki felt�nik, akkor legal�bb biztos lehetsz benne, hogy egy bar�todnak t�nyleg hi�nyozn�l. Ami rendk�v�l j� dolog. – felelte mosolyogva Firenze.
- Igazad lehet. Viszont ha megbocs�jtasz, akkor t�nyleg megyek. M�g egyszer k�sz�n�m, amit tan�tott�l ma.
- Semmis�g. Tulajdonk�pp nem �n tan�tottam, csak seg�tettem visszaeml�kezni. Rem�lem tal�lkozunk m�g.
- �n is rem�lem. – mosolygott Vicky, majd megfordult �s elindult a kast�ly fel� Hasin�val az oldal�n.