Huszonnegyedik fejezet – A patr�nus

L�gy szell� f�jdog�lt a parkban. Vicky egyed�l s�t�lgatott �s gondolkozott, merengett a t�volba, hallgatta a madarak �nek�t, a sz�l z�g�s�t, a f�k lombjainak susog�s�t.
Eg�sz nap a patr�nus�n gondolkodott. Perselus �g�rete szerint k�s� d�lut�n fognak majd neki�llni a gyakorl�snak, amely izgalommal �s bizonytalans�ggal t�lt�tte el a l�nyt. K�v�ncsi volt arra, hogy vajon mi jelenhet meg neki, mikor megid�zi a patr�nust. Rengeteg �llatot elmondott mag�ban, de egyiket se �rezte hely�nval�nak. Id�k�zben �szre se vette, de bet�vedt a rengetegbe. Majd meg�llt, el�vette a med�lj�t �s n�zegetni kezdte a halv�nyan vil�g�t� port. Szerette tanulm�nyozgatni a med�lt, n�zegetni, ahogy a csillog� por kavarog benne.
„- N�ha �gy kavarognak a gondolataim is.” – jegyezte meg mag�ban egy halv�ny mosollyal. �m hirtelen valami kiz�kkentette az elm�lked�sb�l.
- �rn�m!
A l�ny felkapta a fej�t �s meglepetten vette �szre, hogy egy kentaur �ll vele szemben.
- �dv�z�llek. Te ki vagy? – k�rdezte.
- A nevem Firenze, �rn�m. – felelte az, majd m�lyen meghajolt a l�ny el�tt.
- �s mi�rt sz�l�tasz „�rn�mnek”, kedves Firenze?
- Hisz te vagy az �llatok Istenn�je, dr�ga �rn�m, tiszteletlen lenn�k…
- Igaz is. De k�rlek, hagyjuk ezt, sz�l�ts csak Vickynek. – mondta mosolyogva.
- Ez megtisztel�, �r… Illetve Vicky.
Vicky ism�t mosolygott. Majd megint megsz�lalt.
- Merre van a csord�d? Mi�rt nem vel�k vagy?
- Valahol az erd� m�ly�n vannak, gondolom. �n csak �ppen erre s�t�lgattam, mikor �szrevettelek. �n is, �pp �gy, mint te, szeretek n�ha egyed�l lenni, �s rem�nykedtem benne, hogy nem zavarok. Csak szerettem volna sz�lni, hogy �vatosan j�rd az erd�t. Vesz�lyes dolgok vannak benne. Gonosz szellemek �l�lkodnak mostans�g errefel� �llatb�rbe b�jva.
- Ugyan, egy�ltal�n nem zavarsz. �r�l�k, hogy sz�lt�l, majd �vatos leszek. Viszont most elindulok, mert m�r v�rnak r�m.
- Ne k�s�rjelek el?
- K�sz�n�m, de ne. Egyed�l szeretn�k m�g egy kicsit lenni. – felelte mosolyogva Vicky.
- Nos, akkor �r�l�k, hogy tal�lkoztunk, Vicky. – biccentett fel� Firenze.
- �n is. – felelte a l�ny, majd fekete l� alakj�ban vissza�getett a kast�lyba. Mikor bel�pett a k�ri�ba, nem tal�lt senkit.
„- Perselus, merre vagy?” – k�rdezte a l�ny.
„- M�g �r�t tartok. P�r perc �s v�gzem. Sietek.” – hallotta a f�rfi felelet�t.
�gy le�lt az �gy�ra �s vakargatni kezdte Hasina f�le t�v�t. A tigris v�laszul egy nagyot ny�jt�zkodott �s �trakta a fej�t gazd�ja �l�be. �gy tal�lt r�juk Perselus, mikor bel�pett.
- Szia! – k�sz�nt�tte a l�nyt.
- Szia! Milyen napod volt?
- H�t… Legink�bb olyan semmilyen. �r�t tartottam, eb�deltem, azt�n megint �r�k voltak. Azt hittem, sose lesz m�r v�ge.
- �s most nekem is tarthatsz �r�t. – felelte szel�d mosollyal Vicky.
- Igen, de neked szeretek �r�t tartani. – v�laszolta Perselus mosolyogva. – Rajtad legal�bb l�tom, hogy igyekszel, nem vagy lusta �s szemtelen. Meg nem csak ez�rt…
- Hanem m�g mi�rt? – k�rdezte k�v�ncsian a l�ny.
- H�t nem tudom. – felelte a f�rfi elgondolkodva. – Valami�rt sz�momra kellemesebb id�t�lt�s t�ged oktatni, mit b�rmelyik m�s di�kot.
- �rtem.
- Nos, gyorsan megmosakszom, �t�lt�z�k �s kezdhetj�k is, rendben?
- Rendben, nyugodtan f�jd ki magad. – felelte a l�ny mosolyogva.
Mik�zben Perelus a f�rd�ben mosdott �s �lt�zk�d�tt, a l�ny folytatta a nagymacska k�nyeztet�s�t.
- �gy neveled r�szben ezt a tigrist, mintha a saj�t gyermeked lenne… - hallotta meg p�r perc m�lva a kicsit g�nyos hangot Vicky.
- Mert tulajdonk�ppen r�szben az is. – n�zett fel mosolyogva a l�ny Perselusra.
- V�g�l is igazad van. Kezdhetj�k?
- Igen. – felelte a l�ny, majd felkelt. Meg�llt a szoba k�zep�n �s v�rakoz�an a f�rfire pillantott.
- Nos, ugye, mint te is tudod, a b�b�j neve Patr�nus B�b�j. Maga a patr�nus egyfajta energiapajzs a dementor �s a patr�nus megid�z�je k�z�tt, mely k�pes visszaverni a dementor t�mad�s�t. Hallottam m�r olyanr�l is, hogy egy igaz�n er�s �s teljes �rt�k� patr�nus k�pes meg�lni dementorokat, de err�l bizony�t�kot sehol sem tal�lni. – kezdett bele komolyan Perselus, mik�zben kisebb k�r�ket r�tt le a l�ny k�r�l, majd folytatta. – P�lc�t el�. Remek. – mondta, mik�zben megl�tta a halv�nyan csillog� p�lc�t a l�ny kez�ben. – A var�zsige a k�vetkez�, Expecto Patronum. �m ahhoz, hogy megid�zd a patr�nust, nem el�g ennyi. Egy nagyon boldog eml�kre kell, hogy gondolj. Menni fog? – k�rdezte. A l�ny magabiztosan b�lintott. – Remek. – majd egyre kisebb k�r�ket ment Vicky k�r�l. – Hunyd be a szemed. Keress egy sz�p eml�ket, egy boldog eml�ket. Azt�n engedd, hogy �tj�rjon. �ld bele magad, �gymond. – mik�zben besz�lt, hallotta a l�ny halk, de kiss� izgatott szuszog�s�t. – Nyugalom, itt vagyok. P�lc�t fel. �gy ni. Azt�n mondd ki a var�zsig�t, ha k�szen �llsz. – majd meg�llt a l�ny mellett.
Vicky kinyitotta a szem�t, vett egy m�ly leveg�t �s megsz�lalt.
- Expecto Patronum!
Egy kisebb feh�ren izz� pajzsalak jelent meg el�tt�k, de hamar el is t�nt.
- Kit�n�! Remek! Menni fog ez. Kezdetnek t�k�letes… Valami baj van? – k�rdezte hirtelen, mikor megl�tta Vicky k�ts�gbeesett arc�t.
- Nem… Nincs… Legal�bb is nem tudom…
- Pedig nagyon j�l csin�ltad. Els� pr�b�lkoz�sra ez m�r gy�ny�r�. Mi t�rt�nt? Mit�l ijedt�l meg?
- Lehet, nem tudom… Nem tudom, mi van… Ne haragudj, kicsit �sszezavarodtam. – hebegte a l�ny.
- Semmi gond, �lj csak le egy kicsit. Tess�k, ez seg�thet. – mondta Perselus, mik�zben nadr�gja zseb�b�l el�vett egy kis csokit.
- K�sz�n�m. – felelte Vicky. �m nem ette meg, csak a padl�t b�multa.
Perselus mikor ben�zett a l�ny elm�j�be csak rendszertelen�l felvillan� k�peket l�tott. A lev�l, azt�n s�t�ts�g, majd egy dementort, azt�n megint s�t�ts�g… Leguggolt a l�ny el�, belen�zett a szem�be �s megsz�lalt.
- Nyugodj meg, semmi gond. Nem kell megijedni. Kicsit elkavarodtak a gondolataid. El�fordul.
- Tudom, csak… N�ha annyira ijeszt�. El�bukkannak a semmib�l. – felelte remeg� hangon Vicky. Perselus megfogta a l�ny kez�t �s �rezte, hogy remeg. – N�ha annyira v�ratlanok… - folytatta a l�ny egy kis sz�net ut�n, majd elkapta a tekintet�t. Perselus viszont nem hagyta ennyiben. Visszaford�totta Vicky arc�t, hogy ism�t egym�s szem�be n�zzenek, majd let�r�lte a l�ny k�nnyeit.
- El�ttem ilyet nem kell sz�gyellened. Nem akarom, hogy ezeket sz�gyelld el�ttem. Lehet, hogy nem ismerlek t�k�letesen, de ahhoz k�pest j�l ismerlek, b�zom benned �s fontos vagy sz�momra.
- �n is ugyan�gy vagyok veled. Csak n�ha f�lek kimondani dolgokat. Nem tudom, hogy mi�rt. Engem is megijesztenek �s nem merem elmondani.
- Semmi gond, meg�rtem. De az�rt egy pr�b�t meg�r. Mert ha sz�lsz, akkor tal�n tudok seg�teni, de ha nem sz�lsz, akkor m�r csak t�l k�s�n veszem �szre a dolgokat. – v�laszolta Perselus agg�dva. – Gyere… - mondta, majd mag�hoz vonta a l�nyt �s meg�lelte. Miut�n elengedte, az utols� kis k�nnycseppet is let�r�lte a Vicky arc�r�l, felkelt, majd r�mosolygott a l�nyra.
- Holnap folytatjuk. M�ra el�g ennyi. �s tartom magam ahhoz, hogy j� volt�l.
- K�sz�n�m. – mondta a l�ny f�l�nken mosolyogva.
�m hirtelen egy ny�vog�s hallatszott. Mindketten odafordultak. Hasina �rtelmetlen�l n�zett gazd�j�ra, majd odas�t�lt hozz� �s nekid�rg�l�z�tt. Hab�r tigris l�v�n dorombolni nem tudott, de egy szeretetteljes ny�vog�st m�g kiadott mag�b�l, miel�tt visszam�szott volna az �gyra.
- Szerintem menj�nk enni. – mondta Perselus v�ratlanul a tigrist f�rk�szve.
- Menj�nk. – v�laszolt Vicky halv�nyan mosolyogva.