Huszonharmadik fejezet – A r�gi bar�tok

Perselus idegesen rontott be a k�ri�ba.
- Vicky! Alszol? Kelj fel! Azonnal. Seg�tened kell �tkutatni a kast�lyt.
A l�ny ennek hat�s�ra szinte kiugrott az �gyb�l.
- �des Merlinem, Perselus, a sz�vbajt hozod r�m, mi a f�szkes fene t�rt�nt?!
- Nincs id� most t�rsalg�sra. Sirius Black ism�t bejutott a kast�lyba, s�t mi t�bb, a Griffend�l-toronyba is. �t kell kutatnunk az eg�sz iskol�t.
- Rendben. Indulhatunk. – v�laszolta a l�ny idegesen, mik�zben egy p�lcasuhint�ssal �t�lt�z�tt.
Sietve indultak meg a Nagyterem el�tt v�rakoz� Dumbledore professzorhoz. Amint oda�rtek, az igazgat� m�r osztotta is az utas�t�sokat.
- Miss Vallet �s Perselus, maguk kett�v�lnak, Perselus a pincefolyos�kat �s termeket n�zi �t, maga Miss Vallet pedig a Csillagvizsg�l� tornyot, mindazon�ltal szeretn�m, ha ut�na r�pk�pes �llatt� v�lna �s tenne egy k�rt a birtok felett.
- Rendben van. – felelt�k egyszerre. Majd Vicky meg is indult a torony fel�. Miut�n alaposan k�rben�zett, hirtelen kiugrott a toronyb�l �s zuhan�s k�zben egy kistest� s�rk�ny alakj�t vette fel. Rep�l�s k�zben igyekezett mindent megn�zni, de nem tal�lta Blacket. Majd k�t �r�val k�s�bb �rt vissza a Nagyterem el�.
- �tf�s�ltem a birtokot �gy, ahogy tudtam, de nem l�ttam Sirius Blacket.
- Rendben van, k�sz�n�m. – felelte Dumbledore. – �gy t�nik siker�lt ism�t kereket oldania. Viszont m�g ezzel nem vagyunk k�szen. Meg kell er�s�ten�nk a Roxfort v�delm�t �gy, ahogy csak tudjuk. Az esti �rj�ratok s�r�bbek lesznek.
- Igenis, Igazgat� �r, volna m�g valami? – k�rdezte Perselus.
- Nos, m�ra ennyi. Perselus, k�rem, folytassa az �rj�ratot, Miss Vallet pedig k�rem t�rjen nyugov�ra. Holnap sok energi�ra lesz sz�ks�ge a tanul�khoz.
- Rendben van, Professzor �r. Akkor indulok is. J� �jt!
- Viszont k�v�nom kisasszony! – felelte nyugodtan Dumbledore.
- „Veled meg gondolom holnapig m�g besz�lek.” – vetette oda Perselusnak a l�ny.
- „Igen. De addig is j� �jt �s pr�b�lj meg aludni, m�g visszat�rek.”
- „Rendben. J� �jt, vigy�zz magadra.” – v�laszolt Vicky, mik�zben m�r a k�ria fel� tartott. Hamar oda is �rt, majd miut�n kicsit megvakargatta az �ppen alv� Hasina f�lt�v�t, maga is befek�dt a takar� al� �s megpr�b�lt aludni.

*

A szombat reggel m�r t�bb j�val kecsegtetett Vicky sz�m�ra. A di�kok javar�sze aznap Roxmortsba ment, �gy v�gre elvihette mag�val s�t�lni Hasin�t. A tigris n�m�n l�pkedett gazd�ja mellett, mik�zben n�zel�d�tt. Majd kimentek a parkba, de hamar visszat�rtek a nagy s�r miatt. Eb�d ut�n visszament a k�ri�ba, be�lt a kandall�n�l �ll� fotelek egyik�be egy k�nyvvel a t�rsas�g�ban �s olvasni kezdett. Nem sok�ig tudott elm�ly�lni a b�b�jokr�l sz�l� k�nyvben, ugyanis hamarosan Perselus �s Harry Potter l�ptek be az ajt�n. Mikor be�rtek, a l�ny fel�llt �s �rdekl�dve figyelte az esem�nyeket.
- J� napot Miss Vallet… - hallotta Harry k�sz�n�s�t, �m Perselus r�gt�n letorkollta a fi�t.
- �lj le!
A fi� le�lt, �m a f�rfi �llva maradt, majd megsz�lalt.
- Draco Malfoy n�h�ny perce igen k�l�n�s t�rt�netet mes�lt el nekem. – erre a l�ny is eml�kezett, hab�r nem igaz�n figyelt r�juk. A k�nyv jobban lefoglalta. �m Perselus folytatta. – Fent j�rt a Szellemsz�ll�sn�l �s �sszetal�lkozott Ron Weasleyvel, aki l�tsz�lag egyed�l volt. Malfoy azt �ll�tja, hogy mik�zben Weasleyvel besz�lgetett, valaki tark�n dobta �t egy mar�k s�rral. Szerinted hogyan t�rt�nhetett ez?
Itt m�r Harry is megsz�lalt.
- Nem tudom, tan�r �r.
Egy pillanatnyi csend ut�n Perselus ism�t felsz�lalt.
- Azut�n Malfoynak egy eg�szen rendk�v�li jelen�se volt. Tudod, mit l�tott, Potter?
- Nem. Mit?
- A te fejedet l�tta… Ott lebegett a fejed a leveg�ben.
Hosszabb csend k�vetkezett. Vicky el�gg� meglep�d�tt a hallottakon, de arckifejez�s�r�l ez leolvashatatlan volt. Komolyan figyelte az esem�nyeket, hab�r legbel�l el�gg� furcsa volt m�g sz�m�ra az eddig elmes�lt t�rt�net. Majd Harry szak�totta meg a csendet.
- Malfoynak meg kellene mag�t vizsg�ltatnia Madam Pomfreyvel. Ha rep�l� fejeket l�t…
- Vajon mit keresett a fejed Roxmortsban, Potter? – szak�totta f�lbe Perselus. – A fejednek tilos Roxmortsban tart�zkodnia. Egyetlen testr�szednek sem szabad lemennie a faluba.
- Tudom, tan�r �r. Malfoy bizony�ra hallucin�lt…
- Malfoy nem hallucin�lt. – v�gott k�zbe a f�rfi ism�t. A l�ny meglepet�s�re el�red�lt, �s kiny�jtott karral r�t�maszkodott a fi� sz�k�nek karf�j�ra. – Ha a fejed lement Roxmortsba, akkor lement vele a t�bbi r�szed is.
- V�gig a Griffend�l-toronyban voltam. Ahogy a tan�r �r k�rte.
- Tan�s�tja ezt valaki?
Itt Harry m�r nem v�laszolt. Vicky pedig csak csendben figyelte az esem�nyeket.
- Sz�val �gy �llunk. – sz�lalt meg ism�t felegyenesedve. Ekkor n�zett el�sz�r a l�nyra, mi�ta a Potter gyerekkel berontott a szob�ba. Egy f�l pillanatig a z�ld �s a fekete szemp�r egym�sba f�r�dott, majd visszafordult a fi�hoz �s folytatta. – Az eg�sz M�gia�gyi Miniszt�rium a nyak�t t�ri, hogy megv�dje a h�res Harry Pottert Sirius Blackt�l. A h�res Harry Potter azonban t�rv�nyen fel�l �ll. � nem foglalkozik ilyen alantas dolgokkal, mint a saj�t biztons�ga. A h�res Harry Potter oda megy, ahova �pp kedve szottyan, fittyet h�nyva a k�vetkezm�nyekre.
�m a fi� csak hallgatott. Perselus pedig folytatta.
- Megd�bbent�, hogy mennyire hasonl�tasz az ap�dra. � is pontosan ilyen arrog�ns volt. – Vicky itt m�r �rezte a f�rfib�l �rad� t�m�ny fesz�lts�get, mely m�r lassan undor volt. – Azt hitte, mindny�junkn�l kiv�l�bb, csak mert volt n�mi �rz�ke a kviddicshez. Bek�pzelten, p�ffeszkedve j�rta a folyos�kat a bar�tai �s a csod�l�i gy�r�j�ben…
- Az ap�m nem volt bek�pzelt. – fakadt ki a fi� hirtelen. – �s �n sem vagyok az.
Perselus arca olyan gy�l�lk�d� fintort vett fel, amelyt�l a l�ny m�r kiss� �sszerezzent. -„A fi� rossz vizekre kezd haj�zni…” – gondolta mag�ban.
- Az ap�d is semmibe vette a szab�lyokat. – folytatta a f�rfi. – A szab�lyok csak az egyszer� haland�kra �rv�nyesek, a kviddicskupagy�ztesekre nem. Olyan felfuvalkodott volt, mint…
- Fogja be a sz�j�t! – ki�ltotta a fi� inger�lten, mik�zben felugrott a sz�kb�l.
- Mit mondt�l, Potter?
- Azt mondtam, hogy hallgasson, �s ne s�rtegesse az ap�mat! – v�laszolt Harry m�g mindig kiab�lva. – Tudom, mi zavarja mag�t! – folytatta. – Az, hogy az ap�m megmentette az �let�t! Dumbledore elmondta nekem! Ha az ap�m nem lett volna, maga m�r nem �lne!
Perselus els�padt. De nem csak �, Vicky is �rezte, hogy az arca elhideg�l. Legsz�vesebben elosont volna, ki akart maradni ebb�l az eg�szb�l, de l�ba a f�ldbe gy�kerezett. Perselus suttog�sa m�r-m�r megfagyasztotta a v�rt az ereiben.
- �s azt is elmondta az igazgat�, hogy milyen k�r�lm�nyek k�z�tt mentette meg ap�d az �letemet? Vagy a kellemetlen r�szletekt�l megk�m�lte a dr�gal�tos Harry Potter t�r�keny lelk�t?
A k�ly�k nem v�laszolt.
- „Most k�ne m�g eliszkolni, ameddig lehet.” – mondta mag�ban Vicky. �vatosan elindult az ajt� fel�, mik�zben Perselus folytatta a besz�det.
- Nem szeretn�m, ha t�ves elk�pzel�seid lenn�nek az ap�dr�l, Potter… Tov�bb� azt sem szeretn�m, ha most elmenne, Miss Vallet. – mondta, mik�zben a l�nyra n�zett. Vicky r�gt�n meg�llt a fotelek �s az ajt� k�z�tt f�l�ton. Ism�t gy�keret vert a l�ba, mik�zben �rezte, hogy hol elv�r�s�dik, hol els�pad. A f�rfi hangja z�kkentette ki gondolataib�l.
- Azt hitted, dics� �s h�sies tettet vitt v�ghez? Mert akkor sajnos ki kell, hogy �br�nd�tsalak. A te szent�let� ap�d �s hasonsz�r� bar�tai egy roppant sz�rakoztat� tr�f�t �ztek velem, ami az �letembe ker�lt volna, ha az ap�dnak az utols� pillanatban in�ba nem sz�ll a b�tors�ga. Semmi h�sies nem volt abban, amit csin�lt. A saj�t b�r�t is mentette vele, nem csak az eny�met. Ha a hecc siker�l, kicsapt�k volna �t a Roxfortb�l!
Egy l�legzetv�telnyi csend �llt be a besz�lget�sbe. �m Perselus ism�t megsz�lalt.
- �r�tsd ki a zsebeidet, Potter!
�m a fi� nem mozdult.
- �r�tsd ki a zsebeidet, vagy most r�gt�n viszlek az igazgat�hoz! Gyer�nk Potter, egy-kett�!
Harry v�gt�re kivette zsebeinek tartalm�t. Egy zacsk�t, melyben apr� holmik voltak �s egy pergament, majd �tadta �ket Perselusnak. A f�rfi el�sz�r a zacsk�t n�zte meg.
- Ezeket Ront�l kaptam. M�g a m�ltkor hozta nekem Roxmortsb�l. – mondta Harry.
- Csakugyan? �s az�ta is magaddal hordod? Milyen meghat�… �s ez micsoda? – k�rdezte Perselus a s�rg�s pergament n�zegetve.
- Egy darab pergamen. – felelte a fi�, mik�zben v�llat vont.
- Mi sz�ks�ged lenne egy ilyen r�gi pergamendarabra? Legjobb lesz, ha… el�getj�k. – majd a f�rfi lassan a kandall� fel� ny�lt.
- Ne! – sz�lalt fel a fi� kiss� r�m�lten.
- Nocsak! Tal�n ez is egy becses aj�nd�k Weasley �rt�l? Vagy ez valami m�s? Esetleg egy l�thatatlan tint�val �rt lev�l? Vagy �tikalauz, ami el�rulja, hogyan lehet a dementorokat megker�lve lejutni Roxmortsba?
Harry pislogott egyet, �m ezt nem csak Vicky, de Perselus is r�gt�n �szrevette.
- L�ssuk csak, l�ssuk csak… - mondogatta a f�rfi, mik�zben kiter�tette a pergament az asztalon �s el�h�zta a p�lc�j�t. – T�rd fel titkodat! – sz�lt, mik�zben meg�rintette a pergament a p�lc�val, de nem t�rt�nt semmi.
- Mutatkozz meg! – pr�b�lkozott ism�t Perselus, �m ism�t semmi. – �n, Perselus Piton, az iskola professzora parancsolom, hogy t�rd fel a titkodat!
Ez m�r m�k�d�tt, ugyanis valami megjelent a pergamenlapon. Hab�r Vicky nem l�tta pontosan, mi az, de annyit ki tudott venni, hogy valami �r�s lehet. Ahogy a f�rfi olvasni kezdett, �gy jelentek meg arc�n a d�h jelei. A l�ny m�r t�nyleg csak el akart menni, legutolj�ra, mikor Perselust d�h�snek l�tta, rossz dolgok t�rt�ntek �s ezt nagyon szerette volna elker�lni.
- H�t �gy �llunk. – sz�lalt meg remeg� hangon Perselus. – Na majd megl�tjuk… - folytatta, majd odament a kandall�hoz, fogott egy mar�k hopp-port, melyet a t�zbe dobott.
- Lupin! Besz�dem van veled! – ki�ltotta.
P�r m�sodperccel k�s�bb a p�rg� felh��rv�nyb�l el�l�pett Lupin professzor. Leporolta mag�t, miel�tt kil�pett volna.
- Sz�p napot, Miss Vallet. – mondta szel�den a l�nynak, melyre Vicky csak egy biccent�ssel felelt. Nem igaz�n mert megsz�lalni sem. Majd koll�g�ja Perselus fel� fordult. – Sz�l�tott�l, Perselus?
- Igen, Lupin. – v�gta r� a f�rfi d�h�sen, majd visszament az asztal�hoz. – Ki�r�tettem Potterrel a zsebeit, �s ezt tal�ltam n�la. – mutatott a pergamenre.
Lupin professzor arckifejez�se z�rk�zott� v�lt.
- Nos? – sz�lalt fel a m�sik.
�m a megsz�l�tott nem v�laszolt, csak a pergament n�zte.
- Nos? – ism�telte meg Perselus, majd folytatta. – Ez a pergamenlap minden k�ts�get kiz�r�an a fekete m�gia eszk�zeivel k�sz�lt. �gy tudom, hogy ez a te szakter�leted, Lupin. Szerinted hol juthatott hozz� Potter ilyesmihez?
- Fekete m�gia? – k�rdezett vissza Lupin der�sen, miut�n felemelte a fej�t. – Ezt komolyan mondod, Perselus? A magam r�sz�r�l �gy l�tom, hogy ez egy darab pergamen, ami el�szeretettel s�rtegeti a k�v�ncsiskod�kat. �n ink�bb gyermetegnek tartom, mint vesz�lyesnek. Harry biztos egy baz�rban v�s�rolta…
- Igen? �gy v�led, hogy a baz�rok tartanak ilyesmit? Nem t�nik val�sz�n�bbnek, hogy Potter k�zvetlen�l a gy�rt�t�l szerezte be a pergament?
- M�rmint F�regfarkt�l vagy valamelyik m�sik �rt�l? – k�rdezett vissza ism�t Lupin �rtetlen�l. – Harry, ismered ezeket az embereket?
- Nem. – v�laszolta a fi�.
- L�tod, Perselus? Minden jel arra mutat, hogy a pergamen Zonko Csodabaz�r�b�l val�…
�m hirtelen berontott Ron. Vicky el�gg� fesz�lt volt m�r �gy is, ennek hat�s�ra annyira megijedt, hogy kiss� megugrott. A fi� zil�lt, val�sz�n�leg futott. Alig b�rt megsz�lalni.
- T�lem… kapta… Harry… az �sszes… holmit. – ny�k�gte a mellkas�t szorongatva. – �n… vettem… Zonk�n�l… m�g r�ges… r�gen.
Lupin tapsolt egyet, melyt�l Vicky ism�t ugrott egyet ijedts�g�ben. A f�rfi k�r�ln�zett, majd megsz�lalt.
- No l�m! Minden vil�gos! Ezt el is teszem, Perselus, rendben? – �s elrakta a pergament a tal�rj�nak egyik zseb�be. – Harry, Ron, gyertek velem. Volna egy-k�t megjegyz�sem a v�mp�rdolgozattal kapcsolatban. Ha megbocs�tasz, Perselus… - majd a kis csapat megindult kifel�. Miut�n mindenki kiment, �s az ajt� is becsuk�dott, hirtelen �s v�ratlanul csattant Perselus hangja.
- Vicky!
A l�ny ism�t megugrott ijedt�ben. M�ly leveg�kkel pr�b�lta mag�t megnyugtatni, mik�zben r�m�lten b�mult a f�rfira. P�r m�sodpercig egym�st n�zt�k, majd miut�n Perselus kicsit megnyugodott �s �tgondolta a dolgokat, ism�t megsz�lalt.
- Bocs�ss meg, nem akartam r�d ijeszteni.
- Semmi gond. – v�gott k�zbe a l�ny, mik�zben �sszefonta a kezeit maga el�tt. – Csak ez egy kicsit… Furcsa volt sz�momra. Viszont ha nem gond, most kimegyek s�t�lni.
- Persze, menj csak. �n szerintem tusolok egyet, addig is megnyugszom. Majd neki�llok dolgozatot jav�tani. Vacsora el�tt az�rt gyere majd vissza.
- Rendben. – felelte Vicky, majd az �gy�n elterpeszked� tigris fel� fordult. – Hasina! Gyere!
Erre az �llat k�nyelmesen felt�p�szkodott �s egy ugr�ssal a gazd�ja mellett termett. Miut�n kimentek, Perselus egyed�l maradt. �gy is tett, ahogy mondta. Gyorsan lezuhanyozott, majd miut�n fel�lt�z�tt, le�lt az �r�asztalhoz �s egy k�teg pergament vizsg�lgatott.
Ek�zben Vicky m�giscsak kivitte Hasin�t a parkba. Az nyugodtan l�pdelt mellette, �gy a saj�t kis gondolataival tudott foglalkozni. �m alig egy �r�t voltak kint, siet�sen visszat�rtek a k�ri�ba. Mikor a l�ny bel�pett, becsukta az ajt�t maga m�g�tt �s az elm�lyedt f�rfira n�zett, megsz�lalt.
- Meg akarom l�togatni a r�gi ismer�seimet. – mondta elgondolkozva.
- Hogy �rted ezt? – kapta fel a fej�t Perselus.
- �gy, ahogy mondom. Meg akarom l�togatni a r�gi bar�taimat. Tudod, akikkel szoktam levelezni. – tette hozz� a f�rfi k�rd� tekintet�re v�laszolva.
- �lj le, k�rlek. – mondta az, majd folytatta. – Honnan j�tt ez az �tlet egy�ltal�n?
- Nem tudom. Mostan�ban, mikor kapok t�l�k levelet, mindig belegondolok, hogy milyen r�g is l�ttam �ket, pedig vel�k is szerettem besz�lgetni. Volt, hogy �r�k hosszat kint voltunk �s s�t�lgattunk, �s csak s�t�ted�s ut�n ment�nk haza. �s most, mikor kint voltam, belegondoltam, hogy mi�rt is ne l�togathatn�m meg �ket egy napra? Biztos �r�ln�nek neki �s m�r �n is szeretn�k vel�k tal�lkozni.
- H�t nem is tudom, Vicky. Pont most? Szerintem addig, am�g nem lesz v�ge ennek a Black-�gynek vagy legal�bb is addig, ameddig a dementorok szabadon k�sz�lnak, nem k�ne nagyon elutaznod. Meg alig p�r h�nap �s j�nnek vizsg�k. El fog k�lni a seg�ts�ged.
- Tudom. De nem is arra gondoltam, hogy most r�gt�n megl�togatom �ket. Hanem mondjuk valamikor a ny�ron. Akkor m�r nincsenek itt a di�kok, lemennek a vizsg�k is �s mindkett�nknek t�bb szabadideje lesz. Arra gondoltam, hogy j�hetn�l te is velem, ha akarsz persze.
- Nos… - kezdett bele elgondolkodva Perselus. – Egyenl�re maradjunk annyiban, hogy ezt m�g �tbesz�lj�k, rendben? Meg�rtem, hogy meg akarod l�togatni a bar�taidat, de az�rt v�rjunk egy kicsit, hogy biztosabbak legy�nk a dolgunkban. �tletnek nem rossz, de m�g majd csiszolunk rajta kicsit.
- Rendben. – mondta mosolyogva a l�ny.
Perselus nagyon �r�lt, hogy mosolyogni l�thatja a l�nyt. Mostan�ban m�r nem volt komor hangulata, v�gre elkezdte feltal�lni mag�t. N�ha egy-egy �tletet is felvetett a f�rfinak, amit �tbesz�ltek �s d�nt�ttek, hogy j�-e vagy nem az adott kital�ci�. Emellett elkezdte kik�pezni Hasin�t. K�nny� dolga volt, hisz egyszer�en tudta ir�ny�tani a tigrist, aki r�ad�sul m�g szerette is a gazd�j�t. V�gre kezdtek javulni a dolgok a l�ny k�r�l. Sokkal besz�desebb volt, mint p�r h�napja, aminek nagyon �r�lt Perselus. Rengeteg dologr�l besz�lgettek, legyenek azok a b�jitalok, vagy az �llatok vagy b�rmi.
- Tudod mit? – sz�lalt fel a f�rfi, mik�zben n�zte, ahogy a l�ny az egyik dolgozatot vizsg�lgatja.
- Igen? – n�zett fel az irom�nyb�l Vicky.
- Nekem is van egy �tletem. Mit sz�ln�l, ha elkezden�nk gyakorolni a Patr�nus- b�b�jt? �gy l�tom, hogy felk�sz�lt vagy r�. Sikeresen �sszeszedted magad, �gy arra gondoltam, hogy belev�ghatn�nk.
- Mi�rt ne? Szerintem j� �tlet. – felelte mosolyogva a l�ny.
- Rendben van, akkor holnap el is kezdj�nk. Viszont szerintem lassan indulhatunk vacsor�zni.
- M�r ennyi az id�? Sebaj, menj�nk. – mondta Vicky, majd felkeltek �s megindultak a Nagyterem fel�.