Huszonkettedik fejezet – Kar�csony

M�sf�l h�nappal k�s�bb Vicky m�r sokkal jobban volt. Gyorsabban fel�p�lt, mint azt Madam Pomfrey gondolta volna, de ez miatt senki sem b�nk�dott. Kar�csony el�tti nap reggel�n valaki kopogtatott a Piton-k�ria ajtaj�n. Vicky ajt�t nyitott. Meglepet�s�re Veronica Woodland �llt vele szemben.
- Miss Woodland! Micsoda meglepet�s…
- J� reggelt Tan�rn�! Nem szeretn�m nagyon zavarni, csak szeretn�m megk�sz�nni a m�ltkori seg�ts�g�t b�jitaltanb�l. Hasznomra v�lt. – mondta mosolyogva a l�ny.
- Igaz�n nincs mit. �gyes l�ny vagy szerintem. Viszont a vizsg�kra k�sz�lj. Piton professzor igencsak neh�z vizsg�t k�v�n �sszerakni. Hab�r szerintem neked ez menni fog, csak tanulj r�. – v�laszolt f�radt komolys�ggal Vicky. A hangulata annak ellen�re nem igen javult, mosolyogni szinte m�r nem is l�tt�k az emberek.
- Igyekszem, Tan�rn�.
- �s hogy-hogy itt? Nem �gy volt, hogy elutazol? – �rdekl�d�tt.
- De igen, csak valami k�zbej�tt �s �gy ma d�l k�r�l indulok. – felelte Vera, majd folytatta. – Most viszont megyek is, nem szeretn�m �nt zaklatni kor�n reggel, csak gondoltam legal�bb megk�sz�n�m, amit �rtem tett.
- Ugyan, apr�s�g… - h�r�tott Vicky. – Ha valami probl�ma van, az �v v�gi vizsg�kig nyugodtan sz�lhatsz.
- Rendben Miss Vallet, k�sz�n�m! – mondta a l�ny boldogan.
Vickyben ennek hat�s�ra egy pillanatig felmer�lt egy mosoly gondolata, de gyorsan el is sz�llt. Hab�r nem volt j�kedv� ember, nem is volt gonosz. Mindenkivel igazs�gos volt, Veronica-val szemben pedig m�r-m�r kedves.
- Viszont most t�nyleg megyek, m�g �ssze is kell pakolnom tizenegyig. – folytatta Vera.
- Rendben van, Miss Woodland. Akkor h�t kellemes kar�csonyt �s j� sz�netet k�v�nok!
- �nnek is kellemes kar�csonyt, Miss Vallet! – v�laszolt a l�ny, majd boldogan megfordult �s elindult a Mardek�r klubhelys�ge fel�.
- „H�t, nem tudom, mennyire lesz kellemes…” – gondolta mag�ban Vicky, mik�zben becsukta maga m�g�tt a k�ria ajtaj�t.
Perselus m�r nem tart�zkodott lakoszt�ly�ban, mert elment reggelizni. Vicky nem volt �hes, �gy nem csatlakozott hozz�. Furcs�n �rezte mag�t. Ahogy k�zeledett a kar�csony, �gy v�lt egyre komolyabb� a hangulata. �s m�g a Perselusnak sz�nt aj�nd�k beszerz�se is neh�znek bizonyult. Eddig minden �vben meg�llapodtak, hogy mekkora �rt�kben szereznek egym�snak aj�nd�kot, viszont id�n a l�ny hi�ba faggat�zott, nem tudott meg semmit. Perselus mindig h�r�totta Vicky erre ir�nyul� k�rd�seit, nem volt hajland� v�laszt adni a l�nynak. �gy h�t ki kellett tal�lnia valamit, ami tal�n elnyerheti a f�rfi tetsz�s�t.
Ink�bb elhajtotta ezen gondolatait. Hirtelen megindult kifel�. Egy kis s�t�ra v�gyott. Meg sem �llt a Csillagvizsg�l� toronyig. Szerette azt a helyet, egyr�szt a neve �s rendeltet�se miatt, m�sr�szt pedig az�rt, mert a kast�ly legmagasabb pontja volt, �gy k�nnyen bel�tta a birtok nagy r�sz�t. Csendesen figyelte, ahogy hullik a h� az alatta elter�l� m�lys�gbe. Tetszett neki az itteni kil�t�s, �gy sokat j�rt ide n�ha n�zel�dni, n�ha gondolkozni is.
Itt tal�lt r� Perselus nem sokkal a reggeli ut�n.
- Szia! – k�sz�nt�tte a l�nyt.
- Szia. – v�laszolt az halkan.
- Valami baj van? – k�rdezte Perselus.
- Nem, nincs semmi baj. Csak nagyon elm�ly�ltem a gondolataimban. Vagy nem is tudom. L�nyeg�ben nagyon elm�ly�ltem valamiben.
- �rtem. – felelte a f�rfi szel�den. – �s hogy vagy?
- H�t nem is tudom. Olyan kedvetlen vagyok… Nincs t�l j� kedvem mostan�ban. – vallotta be Vicky.
- L�tom rajtad. – s�hajtott fel Perselus. – Kicsit agg�dom �rted.
- Mi�rt? T�nyleg nincs semmi baj.
- Elhiszem. Csak azt l�tom, hogy alig eszel valamit m�r napok �ta, szinte m�r a legkisebb sz�l elvinne, annyira lefogyt�l, �lland�an kedvetlen vagy. Egy h�napja m�r nem is l�ttalak m�g csak mosolyogni sem. �s ez �gy kicsit aggaszt.
- Ne haragudj. Csak t�nyleg kedvetlen vagyok. Te is tudod, hogy ez az id�szak nem pont a kedvencem. Sz�let�snap, kar�csony… �n ilyeneket sok�ig nem �nnepeltem, am�g nem hozt�l el a Roxfortba.
- Nem haragszom, de abba az�rt gondolj bele, hogy az m�r a m�lt. Most itt vagy, velem vagy. �n �nneplem a te sz�let�snapodat, ahogy te is szoktad az eny�met. Hab�r m�g nem vagyok k�pes olyan finom csokis muffint s�tni, mint te. – mondta mosolyogva Perselus.
Erre m�r Vicky is elmosolyodott, majd tekintet�t a f�rfire helyezte.
- Az�rt az el�g vicces volt. – mondta a l�ny, majd folytatta. – Alig tudtam eltitkolni el�led, hogy mi�rt kell megtanulnom tejet el�var�zsolni.
- Igen. – vallotta be Perselus. – Hab�r az�rt am�g meg nem kaptam a muffinokat, addig el is hittem, hogy csak valami �jat akarsz megtanulni. De az a l�nyeg, hogy ilyenkor ne r�g�dj a m�lton. Mindj�rt itt van a kar�csony, szerintem �desany�d�k is meg fognak majd l�togatni. J� lesz minden, elhiheted nekem. – mondta b�ztat�an Perselus. Hab�r csak rem�nykedett abban, hogy Cassiopeia �s Cepheus t�nyleg lej�nnek a l�nyukhoz.
Sajnos elfoglalts�guk miatt ritk�n l�togatt�k meg l�nyukat f�ldi otthon�ban, hab�r sz�ks�g eset�n mindig ott voltak. – „Majdnem mindig…” – gondolt bele a f�rfi. P�ld�ul mikor Vicky el akarta dobni az �let�t, nem voltak ott. Csak k�s�bb l�togatt�k meg.
- Nem s�t�lunk valamerre? – z�kkentette ki a l�ny. – Meguntam az �ld�g�l�st.
- H�t, ha szeretn�l, akkor elindulhatunk valamerre. – mondta Perselus nyugodtan. Majd megv�rta, m�g a l�ny lej�n az ablakp�rk�nyr�l �s elindultak lefel�.
- El�g sokan mennek el id�n a di�kok k�z�l.
- Igen, ezt �n is �szrevettem. De jobb is ez �gy, annyira nem zavar, hogy kevesen vannak itt. Legal�bb nyugalom van.
- Ebben teljes m�rt�kben egyet�rtek. J�l j�n ez a kis pihen�s, m�g akkor is, ha nem dolgozok annyit, mint te.
- Az�rt te is el�g kem�nyen dolgozol. Ne becs�ld al� magad. J� munk�t v�gzel �s emellett m�g k�pes vagy engem is elviselni. Ami viszont komoly teljes�tm�ny. – mondta Perselus kiss� pajkosan g�nyol�dva.
- „Hmm, olyan fura ma Perselus. Furcs�n j� kedve van. De nem baj, had legyen neki is n�ha j� kedve…” – gondolkodott el Vicky mag�ban. El sem tudta k�pzelni, hogy vajon mi bolygathatta meg ennyire a f�rfit.

*

M�snap Vicky sok�ig aludt, alig tudott kim�szni az �gyb�l. A reggelit �s a d�lel�tt�t is �tszund�totta, eb�d el�tt kelt csak fel.
- „K�rlek, gyere a Nagyterembe.” – hallotta Perselus hangj�t, miut�n elk�sz�lt. Nem is habozott, azonnal elindult. K�v�ncsi volt, mi�rt h�vatta �t a f�rfi. �m mikor bel�pett, igencsak meglep�d�tt. Egy kis asztaln�l �lt az a p�r di�k �s tan�r, akik a Roxfortban maradtak �s halkan besz�lgettek egym�ssal ev�s k�zben. A l�ny oda�llt a f�rfi m�g�.
- „Mi�rt h�vatt�l?” – k�rdezte gondolatban.
- „Egy�l te is. �taludtad a reggelit.”
Hirtelen Dumbledore professzor hangja sz�lalt meg mellette.
- �, Miss Vallet! Kellemes kar�csonyt k�v�nok! K�rem, foglaljon helyet, lakom�zzon vel�nk!
Vicky habozott. Nem tudta, mit mondjon.
- J� napot Dumbledore professzor. �n is kellemes kar�csonyt k�v�nok �nnek. Viszont eln�z�s�t k�rem, de nem tudom elfogadni a felaj�nlott helyet, sajnos nem vagyok �hes. De k�sz�n�m.
- „Ugyan m�r. Neked is j�l esne egy kis meleg �tel.” – mondta Perselus gondolatban.
- „Nem tudok most enni. Majd tal�n k�s�bb.” – v�laszolt Vicky.
- Nagy k�r, pedig rengeteg finom fog�st f�ztek m�ra a man�k. – mondta sug�rz� arccal az igazgat�.
- Majd tal�n k�s�bb megk�stolom a kar�csonyi eb�det, most k�ptelen vagyok enni Dumbledore professzor.
- �m legyen. – felelte az m�g mindig mosolyogva.
- Viszont ha most megbocs�jtanak…
- Csak nyugodtan. – mondt�k t�bben is.
- „Ha megeb�deltem, akkor tal�lkozunk.” – mondta mag�ban v�g�l Perselus is.
Vicky csak ekkor vette �szre Harryt �s Ront. Kiss� piszk�lta, hogy annyira figyelik �t, de k�l�n�sebben nem �rdekelte. Megfordult �s kiosont a teremb�l olyan csendesen, mint az �rny�k. P�ran �szre se vett�k, hogy elment.
Egy �ra m�lva kint s�t�lt a h�es�sben vastag tal�rba bugyol�lva. Hirtelen egy k�zeled� alakot vett �szre. Perselus ment fel�, �gy elindult az ir�ny�ba, hogy k�sz�ntse.
- Gyere velem! – mondta hirtelen a f�rfi, melyen Vicky meg is lep�d�tt.
- ���, rendben van. – mondta, majd elindultak a kast�ly fel�. Perselus felt�n�en sz�tlan volt, �m ann�l izgatottabb. Mikor k�ri�ja ajtaja el� �rtek, szinte f�lig �rt a sz�ja.
- Nos. Bizony�ra tudni szeretn�d, hogy mi�rt voltam olyan furcsa �s mi�rt titkol�ztam annyit.
- H�t be kell valljam, m�r nagyon �rdekel, hogy mi folyik itt.
- Nem csod�lom. De mindj�rt megtudod. A l�nyeg az, hogy megpr�b�ltam megval�s�tani �s t�lsz�rnyalni az egyik v�gyadat. Rem�lem siker�lt is. T�ged ismerve biztosan. – folytatta mosolyogva. – De miel�tt megmutatn�m, hogy mir�l besz�lek, k�rlek, hunyd be a szemed.
- Rendben. – mondta Vicky nem is takargatva meglepetts�g�t. �gy tett, ahogy a f�rfi k�rte. Majd �rezte, ahogy a f�rfi megfogja a kez�t �s bek�s�ri a k�ri�ba, majd becsukja m�g�tte az ajt�t.
- Ne less! – hallotta Perselus hangj�t.
- Nem fogok. – mondta zavartan a l�ny.
- Na m�g n�h�ny l�p�s el�re. �gy ni. – mondta a f�rfi, mik�zben vezette el�refel�. – K�szen �llsz? – k�rdezte izgatottan.
- H�t �n igen, mondjuk att�l f�gg, mire. – mondta b�tortalanul Vicky.
- Nyisd ki a szemed.
Vicky kinyitotta �s csak �mult. Tekintete Perselus �s a meglepet�s k�z�tt ugr�lt. Nem tudott szinte megsz�lalni �s szinte �rezhet�en javult a hangulata egyik pillanatr�l a m�sikra. Mosolyogva pr�b�lt szavakat keresni.
- Na mi lesz? Menj oda! – mondta Perselus vid�man.
Majd a l�ny k�zelebb ment, let�rdelt �s megsimogatta �j bar�tj�t, Hasin�t, a tigrist…