Huszonegyedik fejezet – Vajon mi t�rt�nhetett?

Hirtelen furcsa �rz�s kapta el. �melygett, a fej�t �loms�ly�nak �rezte, a f�jdalom szinte megb�n�totta. De �lt. Hab�r teljesen �sszet�rtnek �rezte mag�t, �lt.
Vicky nem sokkal azut�n t�rt mag�hoz, hogy elvitt�k Madam Pomfrey-hoz. A javasasszony �s Dumbledore halkan sutyorogva besz�lgettek, legal�bb is ezt tudta meg�llap�tani �bredez�se k�zben a l�ny. A fej�hez akarta emelni a kez�t, h�tha az seg�t valamennyit, de nem tudott megmozdulni. Ellenben olyan f�jdalom nyilallt a karj�ba �s a fej�be, hogy alig hallhat�an, de felny�g�tt.
- �, fel�bredt. – hallotta a madam hangj�t.
- Legal�bb is �bredezik. – pontos�tott az igazgat�.
De m�g valaki volt ott, Vicky �rezte. Valakinek m�g ott kellett lennie.
Perselus halkan �s szinte mozdulatlanul �lt a l�ny mellett �s figyelte minden rezd�l�s�t. Az �nostoroz�s, az agg�d�s, f�lelem �s k�ts�gbees�s felv�ltva uralkodtak rajta, s�padt volt, gondolatai csak �gy cik�ztak �s �sszerezzent a l�ny minden kis ny�gd�csel�s�re. M�g mindig k�ptelen volt feldolgozni a t�rt�nteket. A gyomra g�rcsbe r�ndult, ak�rh�nyszor arra gondolt, ami t�rt�nt, vagy arra, ami m�g t�rt�nni fog ezek ut�n.
- „V�gre elkezdett fel�p�lni… Mindent t�nkretettem egy csap�ssal. Nem hiszem el. Nem is �rtem, mi�rt t�rt�nt ez az eg�sz. Mi �t�tt bel�m? Perselus, te most komolyan ennyire zakkant �s k�sz�v� lenn�l? Nem… Vickyvel szemben soha… � az egyetlen ember, aki meg tud �rteni. Csak neki mondhatom el a titkaimat �s a gondolataimat. H�l�tlan megnyomorult emberi l�ny vagyok, aki nem k�pes az �nuralomra. Sz�nalmas vagyok…”
Perselust egyed�l csak az z�kkentette ki a gondolatmenetb�l, hogy Vicky v�g�l er�t v�ve mag�n kinyitotta a szem�t �s alig hallhat�an pr�b�lt besz�lni.
- Mi… Mi t�rt�nt? Hol vagyok? – mondta vontatottan.
A f�rfi viszont k�ptelen volt megsz�lalni. Mereven b�multa a plafont n�zeget� l�nyt, aki k�szk�dve saj�t gyenges�g�vel pr�b�lt minden egyes sz�t �rthet�en elmondani. Dumbledore ezt �szrevette, �gy � v�laszolt.
- Ez egy kicsit hossz� t�rt�net �s pontosan �n sem tudom elmes�lni. De l�nyeg�ben Perselus jogtalan s�rt�seket mondott a szemedbe haragosan, amit�l te val�sz�n�leg megijedt�l �s elhoppan�lt�l a birtok tav�nak partj�ra. Ott �tv�ltozt�l holds�rk�nny�, a sz�leid elk�b�tottak, majd Perselus visszav�ltoztatott �s felhoztunk a gyeng�lked�re.
- �s… Hol van… Perselus? – k�rdezte remeg� hangon a l�ny. – L�tni akarom. Nem akarok egyed�l lenni. Nem akarok…
- Nyugodj meg k�rlek, itt vagyok. – sz�lalt fel v�g�l a f�rfi. Majd megfogta a l�ny kez�t, aki r�n�zett. Perselus �rezte, hogy Vicky remeg, mint a ny�rfalev�l, ez�rt jobban r�fogott a gyenge �s t�r�keny k�zfejre. Szeme pedig belef�r�dott az �gsz�nk�k, f�jdalmat t�kr�z� szemekbe.
- �r�l�k, hogy itt vagy. – sz�lalt meg v�ratlanul a l�ny.
- �n is. – v�laszolt a f�rfi. Nem tudott nagyon mit mondani. – Agg�dtam �rted.
- Tudom. Majd megbesz�lj�k. Most… Most nem megy. – mondta egyre nehezebben Vicky.
- Meg�rtem. – Perselus l�gyan v�gigsim�totta a l�ny arc�t. �rezte a s�padt b�r hidegs�g�t. Beleborzongott. Ism�t el�t�rtek az �nostoroz� gondolatai. – „�n tehetek mindenr�l.” – szajk�zta mag�ban.
- Perselus… - hallotta meg hirtelen Dumbledore hangj�t. – M�g ma szeretn�k veled besz�lni a szob�mban.
Nem volt elragadtatva ett�l a kijelent�st�l. F�radt volt, er�tlennek �rezte mag�t �s eltompult elm�j�vel nem l�tta tiszt�n a saj�t gondolatait sem.
- Nem �rhetne r� holnap? – k�rdezte halkan.
- Nem. Miel�bb szeretn�m kider�teni az igazs�got ezzel kapcsolatban. – v�laszolt az igazgat� ellentmond�st nem t�r� hangon. – Miss Valletnek am�gy is sz�ks�ge van most m�r egy j� hossz� pihen�sre.
Ekkor a l�nyra pillantottak mind a h�rman. Ism�t a plafont b�multa, hab�r szemh�jai m�r f�lig csukva voltak. Nagyokat pislogott �s k�zel j�rt ahhoz, hogy b�rmelyik pillanatban elaludjon. �m hi�ba t�nt nyugodtnak, Perselus m�gsem merte itt hagyni. Tudta, hogy szenved, tudta, hogy miatta szenved �s azt is nagyon j�l tudta, hogy nem szeret egyed�l lenni. Viszont m�gsem mondhatott nemet az igazgat�nak, �gy nagy nehezen felkelt �s miut�n ism�t megsim�totta a l�ny arc�t, lassan megindult Dumbledore fel�.
Egy sz�t sem sz�lt, mik�zben az igazgat� szob�ja fel� tartottak, egyre csak j�ttek a saj�t mag�t becsm�rl� gondolatok. Pr�b�lta elhessegetni �ket, de �gy t�nt, ez lehetetlen. Mikor fel�rtek, Perselus meg�llt a szoba k�zep�n, figyelte, ahogy a m�sik f�rfi helyet foglal. Majd az megsz�lalt.
- Nos, mint m�r mondtam, ki akarom der�teni, hogy mi t�rt�nt. L�tom, hogy viselkedsz a l�nnyal szemben, ennek f�ny�ben nem hiszem el, hogy volt okod let�madnod �t. Nem tudod, hogy m�gis mit�l lett�l olyan haragos? Hogy mi k�nyszer�thetett arra, hogy csak �gy megdorg�ld Vickyt?
- Igaz�b�l az el�zm�nyekre nem is eml�kszem pontosan. – kezdett bele tomp�n Perselus. – Azt tudom, hogy reggel m�g semmi sem volt. Olyan volt, mint egy �tlagos nap. Felkelt�nk, reggelizt�nk, majd Vicky felment Madam Pomfreyhoz vizsg�latra. Ha j�l eml�kszem, �n ek�zben neki�lltam b�jitalt f�zni…
- �s mondd csak, mit f�zt�l? – v�gott a szav�ba Dumbledore professzor.
- H�t pontosan nem eml�kszem. De ha j�l tudom, akkor �pp egy adag �szbont� Komp�ton dolgoztam…
- �s mondd csak, kapcsolatba ker�lt�l valahogy a b�jitallal? – itt az igazgat� m�r szinte az �r�asztal�n �tm�szva figyelt.
- Nem tudom. Tal�n t�l sok�ig nem szell�ztettem, miut�n neki�lltam f�zni. De nem tudn�m most pontosan megmondani, hogy mi t�rt�nhetett.
- �rtem. Nos, ezt akartam megtudni. Val�sz�n�leg ez volt az indoka annak, hogy nekiest�l Vickynek.
- Lehet. – reag�lt sz�kszav�an Perselus. Kezdte m�r nagyon unni a Dumbledore-ral val� cseveg�st. Pihenni akart v�gre �s Vicky k�zel�ben lenni.
Dumbledore csak gondolkod�an f�rk�szte �gsz�nk�k szemeivel egy darabig.
- Rendben van, Perselus. Megbesz�lt�k, amit kell. A t�bbi a te feladatod. Most elmehetsz.
Perselus b�lintott, hirtelen sarkon fordult �s sebesen elindult vissza a gyeng�lked� ir�ny�ba. Az elm�lt napon most el�sz�r �rezte mag�t kiss� felszabadultabbnak a t�rt�ntek ut�n.