Tizenkilencedik fejezet – Egy kis d�lut�ni besz�lget�s

P�r nappal k�s�bb Vicky �pp egy dolgozathalmon r�gta �t mag�t, mikor Perselus bel�pett a k�ri�ba. Fel se pillantott, �gy a f�rfi hangtalanul odaosont m�g� �s n�zte, amint dolgozik.
- Nem vagy egy kicsit j�sz�v� ezekkel a tanul�kkal? T�lem nem �rdemeln�k meg azt, hogy a jobb jegy �rdek�ben csak az�rt is keressek nekik plusz egy pontot.
- Szent Merlinem, Perselus, a sz�vbajt hozod r�m! – ugrott fel a l�ny kiss� r�m�lten. Nem sz�m�tott a f�rfi �rkez�s�re.
- Nyugalom, nem kell megijedni, csak �n vagyok az. – felelt Perselus n�mi g�nnyal a hangj�ban. – Visszat�rve. Mi�rt t�r�d ennyire magad egy-k�t vacak pont miatt?
- Nem t�r�m magam. Csak alaposan �tvizsg�lom t�bbsz�r is az �ltalam kijav�tott dolgozatokat. J� munk�t akarok v�gezni, ha m�r te �s Dumbledore felk�rtetek arra, hogy seg�tsek neked. Nem szeretem, ha olyan munk�kat adok ki a kezeim k�z�l, amik hib�kat rejtegethetnek.
- De ez m�r sz�momra meg�rthetetlen. Az m�g rendben van, hogy alaposan �tn�zed ezeket az egyszer� firk�lm�nyokat t�bbsz�r, de hogy m�g k�l�n pergament is �ldozz erre?! Felfoghatatlan.
- Nem tudom, hogy ebben mi a furcsa. �gy sokkal �tl�that�bbak a dolgok. Legal�bbis sz�momra mindenk�pp. – v�laszolt Vicky egy kiss� idegesen.
- H�t rendben van, ahogy gondolod. Ha t�ged ez seg�t a munk�ban, akkor �ld�som r�. Viszont kiss� nyugtalannak l�tszol…
- Az is vagyok. – reag�lt a l�ny, mik�zben letette a penn�j�t �s Perselusra n�zett. – �n nem b�rom elviselni ezeket a dementorokat, Perselus. Rem�lem min�l hamarabb v�ge lesz ennek az eg�sz kalamajk�nak �s v�gre elmennek vissza az Azkabanba.
- H�t sajnos azt kell, hogy mondjam, k�tve hiszem! Egyel�re m�g senki se l�tta Blacket, �gy el�gg� val�sz�n�tlen, hogy m�r elfogt�k volna. Viszont nekem van egy gyan�m ezzel az eg�sszel kapcsolatban, amit m�r Dumbledorenak is felvetettem.
- Igen tudom. Szerinted egy�ltal�n ez elk�pzelhet� lenne?
- Teljes m�rt�kig. Gondolj csak bele. Lupin �s Black bar�tok voltak, mit�l v�ltozott volna meg mindez?
- H�t att�l, hogy azt a fi�t meg�lte az a gyilkos gazember. Hogy is h�vt�k azt a szerencs�tlen �ldozatot?
- Peter Pettigrew?
- Igen, �. Az�rt szerintem Lupin ezek ut�n m�r nem hisz annyira Blackben.
- �n ezt k�tlem. De ne ezen vitatkozzunk. Nem megy�nk ki s�t�lni?
- Dehogynem. – felelte Vicky nyugodtan.
Majd fel�llt �s elindultak a kast�lyb�l a t� fel�.
- Jut eszembe. – sz�lalt meg Perselus s�ta k�zben. – Mint tudott, te b�rmilyen �llatt� �t tudsz v�ltozni.
- Igen, de mire akarsz ezzel kilyukadni? – k�rdezte a l�ny.
- H�t csak m�ltkor elgondolkodtam, hogy csak van kedvenced �gy az �llatok k�zt. Mindenkinek van kedvence. �s k�v�ncsi lenn�k, hogy neked mi lehet az.
- Persze, hogy van kedvencem. – felelte Vicky. – Hab�r igaz�b�l t�bb is van. De legink�bb a nagymacsk�kat kedvelem, azokon bel�l is a tigriseket.
- �gy m�r �rtem, hogy mi�rt leop�rd alakot veszel fel a legt�bbsz�r. Pontosabban r�szben �rtem csak. Viszont ha ennyire kedveled a tigriseket, akkor mi�rt nem azz� v�lsz sokszor?
- H�t az�rt, mert fekete tigris nincs. Meg nem tigriss� v�lni szeretek, hanem csak n�zegetni. Illetve szeretn�k egyszer tigrist simogatni. Olyan aranyosak. – mondta elgondolkodva Vicky, majd folytatta. – Csak h�t magamat ugye nem tudn�m megsimogatni, ha tigris lenn�k. �gy ink�bb nem v�ltozom azz�.
- �rtem.
- Egy�bk�nt, visszat�rve a dementorokhoz, ha j�l olvastam, lehet ellen�k v�dekezni, nem?
- De igen, lehet. Patr�nus b�b�j annak a var�zslatnak a neve, amit meg akartam neked tan�tani.
Itt a l�ny hirtelen meg�llt �s Perselusra helyezte a tekintet�t.
- Hogy �rted azt, hogy csak meg akartad? – k�rdezte.
- Ne vedd le rosszul k�rlek, nem k�telkedem abban, hogy �gyess�gben hi�nyt szenvedn�l a b�b�j megtanul�s�hoz, err�l sz� sincs. Viszont a mag�t a patr�nust csak �gy lehet megid�zni, hogy k�zben egy boldog eml�kre gondolsz, �s a t�rt�ntek alapj�n f�lek, hogy esetleg neked m�g ez nem menne. T�nyleg nem rosszb�l mondom ezt neked, de kertelni sem akarok.
- �rtem. – mondta Vicky. – V�g�l is r�szben igazad van. – folytatta, mik�zben tov�bbindult a gyepet n�zve.
- Ne haragudj. – v�laszolt Perselus agg�dva. – Nem akartalak ezzel megb�ntani, de hazudni sem akarok neked…
- Ugyan, nincs semmi baj! – v�gta r� a l�ny. – Nyugodj meg, nem �rtettem f�lre. Csak mondtam, hogy igazad van. Val�ban nem t�l sok j�ra tudok gondolni mostan�ban.
- Tudom. Ez�rt sem akartam m�g r�d er�ltetni ezt. �gy gondoltam, hogy megv�rom, m�g egy kicsit meger�s�dsz �s fejben is �sszeszeded magad. Azut�n majd belev�gunk. – mondta Perselus bizakod�bban.
- Rendben. – v�laszolt Vicky. – K�v�ncsi leszek, hogy megy majd.
- H�t el�g neh�z var�zslat. M�r csak az�rt is, mert nagyon kell hozz� koncentr�lni. �n viszont arra vagyok k�v�ncsi, hogy mi lehet a patr�nusod. – mondta a l�nyt f�rk�szve Perselus.
- Mi�rt, annak is van jelent�s�ge? – k�rdezte Vicky.
- Persze. Ez is egy amolyan jellemz�je a m�gusoknak. Minden patr�nus kapcsol�dik valamihez, eml�khez, emberhez, b�rmihez. De term�szetesen nem vehet fel b�rmilyen alakot, hanem csak �llatit. Te m�r tudod az �n patr�nusomat �s azt is, hogy mi�rt olyan, �n viszont nem tudom a ti�d �s �rdekel.
- �gy m�r �rtem. Hmm… Elk�pzel�sem sincs, hogy mi lehetne a patr�nusom. – v�laszolt elgondolkodva a l�ny. – De majd kider�l.
Ek�zben vissza�rtek a kast�ly bej�rat�hoz. Bel�ptek, majd el is indultak a Nagyterem fel�, hogy megvacsor�zzanak.