Tizennyolcadik fejezet – Az igazs�g a m�ltban van

Mikor Perselus felkelt, megpr�b�lt csendben maradni, �m a l�ny ennek ellen�re is fel�bredt p�r perccel ut�na.
- J� reggelt Vicky. Hogy aludt�l?
- J� reggelt. El�gg� m�lyen. – v�laszolta sz�kszav�an Vicky, majd k�rben�zett.
- Hamar elaludt�l, azt l�ttam. Rem�lem valamilyen szinten siker�lt kipihenned magad. Amint Poppy �szreveszi, hogy �bren vagy, r�gt�n meg fog rohamozni.
- Ennek nagyon �r�l�k. – mondta ironikusan a l�ny. – M�sra nem is v�gytam…
- Tudom, hogy nincs t�l sok kedved hozz�, de sajnos nem lehet vele mit tenni.
Majd hirtelen meg is jelent Madam Pomfrey, �gy ahogy Perselus megj�solta.
- �, �gy l�tom v�gre fel�bredt Miss Vallet. Bocs�ss meg, Perselus, de lassan indulnod k�ne, nem? Elvileg hamarosan reggeli.
- K�sz�n�m a figyelmess�gedet Poppy, de �n j�magam is el tudom d�nteni, hogy szeretn�k-e enni. – felelte Perselus kiss� piszk�l�d�an. Nem volt most �ny�re, hogy csak �gy elhajts�k.
- Rendben, te tudod. – v�laszolt Madam Pomfrey egy grimasszal k�s�rve, majd a l�nyhoz fordult. – Nos, csak p�r k�rd�st, akarok el�sz�r feltenni �nnek, Miss Vallet, azt�n majd megl�tjuk, hogy mi lesz.
- Rendben.
- F�j a feje?
- Nem.
- A hasa vagy a mellkasa?
- Nem.
- Sz�d�l�st, h�nyingert vagy b�rmi m�st �rez?
- Nem.
- Nincs melege vagy esetleg nem r�zza a hideg?
- Nincs semmi ilyen.
- �rtem, rendben van. Nos, mi legyen mag�val?
- Engedjen ki. �pp eleget voltam m�r itt.
- H�t megtenn�m, de ink�bb pihennie k�ne.
- Azt tud a k�ri�ban is. – v�gott k�zbe Perselus. �szrevette, hogy Vickyt t�nyleg zavarja m�r ez a sok k�rdez�sk�d�s, meg az is, hogy itt kell lennie.
- Rem�lem tudod, hogy mit csin�lsz, Perselus.
- Igen, tudom. Nos, akkor kiengeded vagy m�g vitatkozzunk err�l?
- Rendben van, nem b�nom. Elmehet, Miss Vallet. De n�ha vissza k�ne n�znie, hogy megvizsg�ljam.
- Rendben van. – felelte Vicky. - „M�r csak ez hi�nyzott.” – hallotta meg Perselus.
- „M�g mindig jobb, mintha itt k�ne maradnod, nem?”
- „De, ez igaz, k�sz�n�m, hogy seg�tett�l r�venni, hogy engedjen el.”
- „Nincs mit.”
Majd Madam Pomfrey kihessegette Perselus a f�gg�ny m�g�l, hogy Vicky �t tudjon �lt�zni. �t perc m�lva m�r egy�tt s�t�ltak a pincefolyos�k fel�.
- Majd szeretn�k besz�lni veled, amikor kicsit t�bb id�nk lesz. – sz�lalt meg Perselus.
- Erre sz�m�tottam. De rendben van, legyen. – v�laszolt Vicky. – Mivel kapcsolatban akarsz velem besz�lni?
- Majd megtudod. Most nincs r� id�, hogy ezt elkezdj�k, lassan mennem kell �r�t tartani. – felelte a f�rfi komolyan. – Szerintem este a vacsora ut�n m�r t�bb id�nk lesz.
- �rtem.
Ek�zben meg�rkeztek a k�ri�hoz. Bel�ptek, majd Perselus ism�t megsz�lalt.
- Szeretn�m, ha addig megpr�b�ln�l pihenni. Ha aludni nem is tudsz, akkor legal�bb olvasgass kicsit, csak maradj itt. B�rmelyik szekr�nyb�l olvashatsz.
- Rendben van. – mondta egykedv�en Vicky.
Ezut�n Perselus egy f�l pillanatig agg�dva n�zte a saj�t l�b�t n�zeget� l�nyt, majd odal�pett hozz� �s meg�lelte.
- Tudom, hogy neh�z. �s azt is, hogy most megint itt kell bent kuksolnod. De majd kital�lunk valamit. Rendben? – k�rdezte rem�nykedve.
- Rendben. – v�laszolt Vicky bizakod�bban.
Majd egy f�l perc ut�n a f�rfi elengedte a l�nyt �s elindult az ajt� fel�, majd miel�tt kinyitotta volna, visszafordult.
- �s m�g valami. K�rlek, vigy�zz magadra.
- Ne agg�dj, Perselus, nem lesz baj. Itt leszek, olvasgatok majd, megleszek. V�rni foglak, ne agg�dj. De most m�r t�nyleg menj, mert el fogsz k�sni.
- Rendben van. Ha van valami, akkor sz�lj.
- Akkor sz�lok.
Ezut�n Perselus elindult, hogy �r�t tartson.

*

Miut�n Perselus otthagyta �t a k�ri�ban egyed�l, Vickynek el�gg� unalmas napja lett hirtelen. Madam Pomfrey elmondta, hogy ne nagyon var�zsoljon, hogy ne mer�lj�n ki hirtelen, tov�bb� az anim�gi�t is hanyagolnia kellett, mert vagy �t sem tudott volna v�ltozni, vagy ha ezt �ssze is hozta volna valahogy, akkor nem tudott volna visszaalakulni. �m ezt � maga is �rezte, �gy nem is pr�b�lkozott ilyenekkel. Egy darabig csak a szoba k�zep�n �llt egy helyben �s n�zel�d�tt. Semmi �jat nem l�tott maga k�r�l, m�gis annyira m�s volt minden.
- „H�t ez fura. Mintha valami m�s lenne. De nem tudom, hogy mi. Tal�n csak a t�rt�ntek miatt �rzem ezt.” – gondolta Vicky.
Hirtelen zajt hallott az ablak fel�l. Berenik� kopogott cs�r�vel az ablakon, hogy engedje m�r be. Amint kiny�lt az ablak, berep�lt �s helyet foglalt a sz�m�ra kialak�tott f�szekszer�s�gben. A l�ny el� tett egy kis nyers h�st, hogy ha �hes, akkor tudjon mit enni, majd odament a k�nyvespolchoz �s elkezdett v�logatni. V�g�l az egyik kopott bor�t�j� k�nyvn�l �llapodott meg, le�lt az �gy�ra �s elkezdett olvasni.

*

- „V�gre v�ge van az utols� �r�nak is. El se hiszem.” – gondolta mag�ban Perselus, mik�zben k�ri�ja fel� s�t�lt. �m hirtelen meg�llt, majd visszaindult a terembe.
- „Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! Lupin �tkozott farkas�l�f�-f�zete! Mindegy. Gyorsan megcsin�lom, felviszem neki. Legal�bb akkor ez is meg lesz.”
Majd neki is �llt a b�jital elk�sz�t�s�nek. Hamar k�sz is lett, odaadta Lupin professzornak �s ism�t elindult a k�ri�ja fel�. Mikor benyitott, Vicky az �gy�n �lt �s olvasott.
- Szia! – k�sz�nt�tte a l�ny.
- Szia! – k�sz�nt vissza Perselus. Siker�lt elfoglalnod magad?
- Igen, valamelyest.
- Ennek �r�l�k. Mit olvasol?
- A c�m�t nem tudtam kivenni, de mindenf�le var�zsl�nyekr�l van benne sz�. – majd letette a k�nyvet az �jjeli szekr�ny�re �s a f�rfira n�zett. – Mir�l akarsz velem besz�lni?
- Szerintem ezt te is nagyon j�l tudod. – v�laszolt Perselus. – De csak vacsora ut�n akarok err�l besz�lgetni veled. Persze ha nem gond.
- Nem, nem az.
- Rendben. Na, akkor mehet�nk?
- Hova?
- H�t vacsor�zni. – mondta Perselus kiss� meglepve.
- Menj csak, �n nem vagyok �hes…
- Ne csin�ld ezt k�rlek! Gyere, neked is j�t fog tenni p�r finom falat. Meg h�t kicsit nem �rtana meger�s�dn�d, amihez sok �tel kell.
- De nem tudom. Nem tudn�k most enni. Meg ott az a rengeteg ember. �s biztos, hogy mindegyik megb�mulna. Sugdol�zn�nak r�lam. Nem hi�nyzik ez nekem.
- N�zd, sugdol�zni �gy is sugdol�znak m�r r�lad. Ezt nem tudod megakad�lyozni. Azzal meg, hogy ki n�zeget vagy ki nem, ne t�r�dj. Ott leszek �n is, ne feledd.
- Na j�. R�besz�lt�l. – mondta v�g�l nagy nehezen Vicky. – De ett�l m�g ugyan�gy nem vagyok �hes. – folytatta egykedv�en.
- Majd meg�hezel. – v�laszolta Perselus. – M�sf�l h�tig k�m�ban fek�dt�l, nem hiszem el, hogy egy kicsit se vagy �hes.
- J�, bevallom, r�szben igazad van, egy kicsit �hes vagyok.
- Na akkor indulhatunk?
- Persze, mehet�nk.
Majd elindultak a Nagyterem fel�. Vicky nem volt valami besz�des, fel se n�zett. Lehajtott fejjel s�t�lt v�gig a folyos�kon Perselus mellett, mikor a f�rfi meghallotta a gondolatait.
- „Nem is tudom igaz�b�l, hogy magyar�zzam meg neki ezt az eg�szet. El�g bonyolult. Tal�n m�g �n se �rtem teljesen. Vagyis �rtem. De elmondani akkor se tudn�m.”
- „Nem akarlak kiz�kkenteni a gondolataidb�l, csak annyit szeretn�k hozz�f�zni, hogy nekem m�g mindig nyugodtan elmondhatsz b�rmit. Rendben?”
- „Rendben, megpr�b�lom majd.”
Ek�zben be�rtek a Nagyterembe �s helyet foglaltak. Vicky nem n�zel�d�tt. Mert mag�nak egy kev�ske levest, melyet gyorsan megevett.
- Nem vagy m�g �hes? – k�rdezte Perselus.
- Nem, k�sz�n�m. Ezt is nehezen b�rtam megenni. Nem tudok enni, sajn�lom.
- Nincs semmi baj. Ez is t�bb, mint a semmi.
- Nos, ha megbocs�jtanak… - mondta oda a mellette �l� Dumbledore professzornak.
- Csak nyugodtan. – felelte az igazgat� �r mosolyogva.
- „Fent leszek a Csillagvizsg�l�-toronyban. Majd gyere fel, ha v�gezt�l.” – mondta gondolatban Perselusnak.
- „Mindenk�pp. Vigy�zz magadra. Sietek.”
- „Csak nyugodtan, nem kell sietned. �gyis �t akarom gondolni a t�rt�nteket.” – v�laszolt Vicky mik�zben elindult.
Perselus kiss� agg�dva n�zett a l�ny ut�n, majd visszafordult �s folytatta az ev�st.
- Minden rendben, Perselus? – k�rdezte Dumbledore professzor.
- Persze. – felelt komolyan a f�rfi.

*

Felfel� menet kettes�vel szedte a l�pcs�fokokat Perselus. Mire fel�rt m�r zil�lt. Meg�llt az ajt� el�tt, kif�jta mag�t majd benyitott. Vicky a p�rk�nyon �lt �s az �jszakai t�jat f�rk�szte. Perselus m�g� l�pett �s r�helyezte a v�ll�ra a kez�t. Erre a l�ny egy kicsit megrebbent, mert nem vette �szre a f�rfit.
- �, szia. Kicsit megijedtem.
- Szia. Bocs�nat.
- Semmi gond.
Majd hirtelen csend �llt be a p�rbesz�d�kbe. A f�rfi nem merte feltenni a k�rd�st Vickynek, de a l�ny nagyon hallgatag volt.
- Nos tudod, hogy mit szeretn�k t�led k�rdezni. – kezdte. Itt egy kiss� megremegett a hangja, mert felvillantak el�tte a t�rt�ntek. Ahogy a l�ny ott fekszik a szoba k�zep�n… De gyorsan elhessegette az eml�ket. Most nem erre akart figyelni.
- H�t kicsit neh�z lesz elmagyar�znom, k�rlek pr�b�lj meg�rteni engem �s a helyembe k�pzelni magad.
- Igyekszem.
- K�sz�n�m. El�sz�r is, mire lenn�l k�v�ncsi? Lehet, hogy ha k�rdezel, akkor jobban el tudom mondani a dolgokat.
- Val�j�ban csak egy k�rd�sem lenne, �s most nem csak a saj�t nevemben besz�lhetek, azt hiszem. Hogy mi�rt? Mi�rt tetted azt, amit tett�l?
- Az�rt tettem, mert nem is tudom. Nem tal�ltam m�s megold�st arra a helyzetre, ami kialakult. Egy sz�momra fontos ember tasz�tott el, amire nem voltam felk�sz�lve �s nem ezt v�rtam el t�le azok ut�n, amiket m�g r�gebben mondott nekem.
- R�gen volt egy f�rfi, akiben nagyon megb�ztam, legal�bb �gy, mint benned. Az, akinek a monogramj�t l�ttad a lev�l alj�n. – mondta magyar�z�an Vicky, majd folytatta. – �s h�t �n �t szerettem… Teljes sz�vemb�l. Mindent meg pr�b�ltam tenni annak �rdek�ben, hogy egy�tt lehess�nk. �s azt l�ttam rajta, hogy � is ezt valamilyen szinten viszonozza. Rengeteg id�t t�lt�tt�nk k�z�sen, mindig megnevettetett, sz�rakoztunk, �n n�la aludtam, seg�tett, amiben tudott. Minden idilli volt szinte. Meg�g�rte… - itt egy kicsit elakadt. Lehetett hallani a hangj�n, hogy a zokog�s ker�lgeti. Perselus tov�bbra is fesz�lten figyelte, de simogat�s�val pr�b�lta nyugtatgatni a l�nyt. �gy � folytatta. – Meg�g�rte, hogy soha nem fog elhagyni, �s hogy nem akar t�lem elv�lni. Tov�bb�, hogy soha nem fog t�lem olyat k�rni, hogy t�njek el az �let�b�l. – itt elakadt. A zokog�s er�sebb volt ann�l, mint hogy � azt vissza tudja tartani. Perselus mag�hoz �lelte Vickyt, hogy lecsit�tsa.
- Nyugalom, nincs semmi baj. Itt vagyok.
Ennek hat�s�ra a l�ny egy kicsit lehiggadt.
- J�l vagy? – k�rdezte nyugtatgat� hangon Perselus.
- Igen, k�sz�n�m. – majd megt�r�lte a szemeit �s vett egy nagy leveg�t.
- Folytasd k�rlek, ha k�pes vagy r� �s el�gg� megnyugodt�l. – mondta, mik�zben elengedte a l�nyt.
- Rendben. Sz�val… Mikor megtudtam, hogy mi vagyok, pr�b�ltam neki elmagyar�zni. Mikor el�sz�r l�ttam, hogy nem akarja elhinni, akkor m�g meg�rtettem. Azt gondoltam, ez term�szetes reakci�, nem k�nny� csak �gy elfogadnia egy muglinak, hogy az egyik k�zeli ismer�se csak �gy elt�nik, majd kap egy levelet, amiben az �ll, hogy „Elt�ntem, de egy�bk�nt var�zsl� vagyok.”. Legal�bb is erre gondoltam. Ezut�n megpr�b�ltam finoman r�vezetni a dolgokra, p�ld�kat mutattam neki, de nem hitte el tov�bbra sem. S�t, egyre agressz�vebben v�laszolt. �n ennek hat�s�ra egyre jobban elkeseredtem. Azt�n megkaptam azt a bizonyos levelet, amit te is olvast�l. �s akkor teljesen elvesztettem a fejemet. �pp el�tte olvastam arr�l, hogy annak a monogramja �gymond, akit szeret�nk, belev�s�dik a sz�v�nkbe. �s mikor olvastam a levelet, m�r csak arra tudtam gondolni, hogy �n ezt nem b�rom tov�bb. Teljesen �sszeomlottam. Minden olyan zavaros lett. �gy azt gondoltam, hogy csak egy megold�s maradt.
- Ki akartad v�gni azt a kis darabot… - mondta Perselus meglepetten.
- Igen. Ezt l�ttam k�zenfekv� megold�snak, m�g ha tudtam is, hogy sz�rny� �s vesz�lyes dolog. De nem tudtam tiszt�n gondolkodni. – majd itt elakadt. Nem volt k�pes t�bbet mondani. Lehajtott fejjel �lt a f�rfival szemben, aki gyorsan �tgondolta a hallottakat, �s hogy tudna-e valamit m�g hozz�f�zni ehhez, majd megsz�lalt.
- H�t… Igaz�b�l nem tudom, mit mondjak. Kiss� furcs�llom, hogy ezeket nem mondtad el nekem. Tal�n…
- Tudom. – szak�totta f�lbe hirtelen Vicky. – Csak valami�rt nem akartam elmondani. F�ltem is att�l, hogy mit mondan�l, meg �gy gondoltam, hogy nem �rten�d meg. �s �gy nem mertem elmondani.
- �rtem.
- Bocs�nat, hogy f�lbeszak�tottalak. Nem akartam.
- Semmi baj. �gy legal�bb tiszt�bban l�tom a dolgokat. K�sz�n�m, hogy mindezt elmes�lted nekem. Sokat seg�tett�l ezzel. Viszont ha legk�zelebb van valami, ak�rmi, ak�r csak a legkisebb dolog, akkor k�rlek sz�lj, hogy megbesz�lhess�k. Fontos vagy nekem, az egyetlen jelenleg �l� ember, akit k�zel engedtem magamhoz �s nem akarlak elvesz�teni.
- Rendben. Sajn�lom, hogy nem sz�ltam…
- Semmi gond, meg�rtem. Csak k�rlek gondolj arra is, hogy r�m sz�m�thatsz. B�rmikor. – majd ism�t mag�hoz �lelte a l�nyt, aki viszonozta az �lel�st. – Rendben van? – k�rdezte csendben Vickyt�l.
- Rendben van. – v�laszolta a l�ny nyugodtan.
Majd ism�t elengedt�k egym�st.
- Nos, gondolom most nem igaz�n tudn�l aludni.
- H�t nem.
- Akkor mit sz�ln�l ahhoz, ha elmenn�nk s�t�lni? Neked is j�t tenne. Meg �gyis �n vagyok ma az �r a harmadik emeleten.
- Rendben. De lehetne egy k�rd�sem?
- Persze, tedd csak fel.
- Mire gondolt�l az alatt, mikor azt mondtad, hogy nem csak a saj�t nevedben besz�lhetsz?
- Tudod nem csak �n agg�dtam miattad. Mikor m�g k�m�ban volt�l, a sz�leid is megl�togattak. �desap�d szab�lyosan r�m rontott, mert azt hitte, hogy miattam t�rt�nt ez az eg�sz.
- Itt voltak any��k? – k�rdezte meglepetten Vicky.
- Persze. �k is agg�dtak �m �rted.
- �gy m�r �rtem akkor. Indulhatunk, ha gondolod.
- Rendben. – felelte Perselus, majd lementek a harmadik emeletig �s szinte hajnalig besz�lgettek halkan az �rk�d�s k�zben.