Tizenhetedik fejezet – A l�ny fel�bredt

Vicky vagy m�sf�l hete volt k�m�ban. Ezalatt Perselus minden szabad perc�ben ott volt, �s azon gondolkozott, hogy mi�rt t�rt�nhetett ez az eg�sz. M�g mindig nem tal�lta meg azt a hi�nyz� l�ncszemet a k�pb�l, ami seg�tett volna megadni neki a helyes megold�st. Egyik este a l�ny sz�lei is megl�togatt�k �ket a gyeng�lked�n. Perselus nem ismerte �ket, de mikor Cepheus szab�lyosan r�rontott, nem �pp a legjobb dolgok jutottak esz�be r�luk.
- Mit tett�l a l�nyommal?! – ki�ltotta az id�s f�rfi, mik�zben �t a falhoz szor�totta.
- Se.. semmit! – ny�k�gte ki v�laszul Perselus. Az id�s kir�ly sokkal jobb er�l�tben volt, mint �, �gy alig tudott megsz�lalni, mikor az a tork�n�l fogva nekinyomta �t a falnak.
- Dr�g�m, fejezd be! Nem � volt a tettes! – sz�lt r� a f�rj�re Cassiopeia kir�lyn�.
Mikor az id�s kir�ly v�gre elengedte, Perselus a fal mellett kapkodott leveg��rt.
- Ugye te vagy Perselus, igaz? – k�rdezte Cassiopeia. – Vicky bizalmasa…
- Igen, �n vagyok az. – felelt kiss� rekedten.
- Ne haragudj a f�rjem viselked�se miatt. Nem sz�nd�kosan tette, csak nagyon agg�dik. Ugye j�l mondom, Cepheus?! – fordult p�rj�hoz a kir�lyn� k�rd�re von� tekintettel.
- Igen. Sajn�lom. Csak meg vagyok zavarodva.
- Semmi baj. Meg�rtem, ha az �n l�nyom lenne, akkor �n is megpr�b�ln�m mindenkit�l meg�vni. – felelte komolyan Perselus.
Cepheus erre kezet ny�jtott fel�, amit a f�rfi elfogadott.
- M�g egyszer eln�z�sedet szeretn�m k�rni. Nem illett volna �gy let�madnom t�ged. – mondta Cepheus.
- Nem gond. Sajnos hozz� kellett szoknom az id�k alatt, hogy k�rd�s n�lk�l let�madjanak. – felelte tov�bbra is komolyan Perselus.
- �s neked nincs valami �tleted, hogy mi�rt t�rt�nhetett ez az eg�sz? – k�rdezte Cassiopeia agg�dva.
- Nos, van egy-k�t �tletem, pr�b�ltam mindent �tgondolni, ami eszembe juthatott Vickyvel kapcsolatban, de m�g valami hi�nyzik a k�pb�l, de nem tudom, mi lehet az. �n esetleg nem tudott valamit egy f�rfir�l, aki ezt a levelet �rhatta neki? – k�rdezte, mik�zben �tny�jtotta azt a levelet, ami miatt a l�ny v�gezni akart mag�val.
Cassiopeia �s Cepheus egy�tt elolvast�k a levelet, majd visszaadt�k a f�rfinak.
- Igaz�b�l mikor Vicky fell�togat nem nagyon t�r�nk ki ennyire bens�s�ges t�m�kra. Vagy az�rt, mert nincs r� id�nk, vagy az�rt, mert nem is akarja felhozni. – felelte a kir�lyn�.
- �rtem. H�t akkor ezt majd valamikor t�le kell megk�rdezn�nk… - mondta Perselus, mik�zben odafordult a l�nyhoz �s gyeng�den megfogta a kez�t.
�m hirtelen benyitott Madam Pomfrey, hogy ellen�rizze a l�nyt. Odament az �gyhoz �s p�r p�lcasuhint�st v�gzett el f�l�tte.
- Most hogy van a l�nyom? – k�rdezte agg�dva az id�s kir�ly.
- Sokkal jobban, mint mikor ideker�lt. – felelte a javasasszony, majd folytatta. – Kiss� m�g ingadozik az �llapota, de ahhoz k�pest stabil. Fel fog �p�lni. Viszont, - itt Perselushoz fordult – a sebe nem fog begy�gyulni. T�l m�ly �s �rz�keny ahhoz, hogy behegedjen rendesen. Nem lesz vele k�l�n�sebb probl�ma, de enn�l szebbre se tudom m�r csin�lni �s r�ad�sul nagyobb lelki traum�kn�l fel is szakadhat �jra. Erre majd oda kell figyelned, Perselus. Tekintve, hogy te vagy vele a legt�bbet.
- Rendben van. – v�laszolta a f�rfi komolyan. – �s mondd csak Poppy, mit javasolsz? �s mi lesz most?
- Egyel�re sokat kell pihennie, ez nagyon fontos. Hogy meger�s�dj�n. De pontosabbat akkor fogok tudni mondani, ha mag�hoz t�rt.
Erre a f�rfi m�r csak b�lintott egyet. Nem igaz�n tudott m�r mit mondani.
- Nos, k�sz�nj�k Madam Pomfrey, de nek�nk most indulnunk kell. – mondta lehangoltan Cepheus. Majd ism�t kezet ny�jtott Perselusnak.
- K�rlek, nagyon vigy�zz r�. Egyszer m�r elvesz�tett�k r�szben, nem akarjuk, hogy ez m�g egyszer el�forduljon.
- Mindent megteszek, amit tudok.
- K�sz�n�m. – mondta Cepheus, mik�zben kezet fogtak.
- Term�szetes. �szint�n sz�lva m�r csak magam miatt is megtenn�m.
Ezut�n Cepheus �s Cassiopeia �gy t�voztak, ahogy j�ttek. Hoppan�l�s szer�en, de ann�l csendesebben.
Perselus pedig folytatta az elm�lked�st a l�ny mellett.

*

Benyitott a szob�ban �s ott l�tta a halott l�nyt egy hatalmas v�rt�csa k�zep�n, hidegen, mereven, �res tekintettel.
Perselust hirtelen egy �rint�s �bresztette fel rossz �lm�b�l. Gyorsan k�rben�zett, kin�zett az ablakon is.
- „Hajnalodik, �gy l�tom.”
- „Igen, valami olyasmi…” – hallotta meg hirtelen a gondolatot.
Azonnal a l�ny fel� ford�totta tekintet�t, aki �bren volt �s �t n�zte b�gyadtan. Kiss� m�g k�ba volt a sok �lomtalan �lom hat�sa miatt.
- Mi, hol, mi, mi t�rt�nt? – k�rdezte zavarodottan a f�rfi.
- Nyugalom, csak rosszat �lmodt�l, azt�n hirtelen fel�bredt�l.
- Te mi�ta vagy �bren?
- Egy negyed �r�ja, maximum. Nem akartalak fel�breszteni, ez�rt nem sz�ltam. Mennyi id�t voltam k�m�ban?
- Legal�bb m�sf�l hetet.
- Akkor m�r �rtem, hogy mi�rt �rzem �gy magam, mint akit begy�gyszereztek teljesen.
Majd a p�rbesz�dbe be�ll� r�vid csendet Perselus szak�totta f�lbe.
- Hogy �rzed magad? – k�rdezte egy kiss� agg�d� hangon.
- H�t… �lek. Megvagyok. Enn�l t�bbet jelenleg nem tudok mondani. Tal�n m�g annyit, hogy nem a legjobban vagyok… - majd odafordult a f�rfi fel� �s k�k szemeit belef�rta annak fekete szemeibe. Nyugodts�got �rzett mag�ban, mert ott volt mellette Perselus.
- Pihenned kellene. – sz�lalt meg a f�rfi.
- Lehet, hogy igazad van. M�g egy kicsit az�rt f�radt vagyok.
- Nem csod�lom. Egyel�re sokat kell pihenned.
- De ugye itt leszel velem? – k�rdezte a l�ny agg�dva.
- Mindenk�pp. – felelte Perselus, mik�zben ism�t megfogta a l�ny kez�t, hogy megnyugtassa. – Eddig is itt voltam minden szabadid�mben, ezut�n is �gy lesz.
- K�sz�n�m.
- Nincs mit megk�sz�nn�d. Ez a legterm�szetesebb dolog. De most ink�bb aludj. Holnap m�g fognak �gy is �pp eleget zargatni.
- �n az�rt rem�lem, hogy nem lesz �gy. Nem nagyon v�gyom jelenleg m�s emberek t�rsas�g�ra a tieden k�v�l… De szerintem t�nyleg megpr�b�lok aludni. Te is tedd ezt.
- Most m�r menni fog… - felelte Perselus egy nagyon halv�ny mosollyal az arc�n. Majd figyelte, ahogy a l�ny szinte f�l perc alatt elalszik.