Tizenhatodik fejezet – A lev�l

Perselus m�g mindig nyugtalan volt. Kor�n reggel, mikor felkelt egy fekete m�gi�val foglalkoz� k�nyvet kellett elvennie a l�nyt�l. Ezut�n Vicky nem reggelizett. S�t, miut�n elvette a k�nyvet Perselus, azut�n nem is l�tta a l�nyt m�r, mert az kiment a parkba.
- „Rem�lem semmi baja nem esik.” – gondolta Perselus egy nagy s�haj k�s�ret�vel, majd elindult, hogy �r�t tartson.
Eg�sz nap azon gondolkozott, hogy vajon mit csin�lhat a l�ny, am�g � nem tart�zkodik a k�ri�ban.
- „Tal�n m�r megint k�nyveket olvasgat a tabuszekr�nyb�l.” – gondolta.
Gondolkozott m�r azon, hogy fel k�ne oldania a tilt�st a baloldali szekr�nyr�l, mert a l�ny egyr�szt m�r el�g �rett, m�sr�szt meg �gyis kij�tssza a b�b�jokat.
- „Na majd ha v�geztem a k�lyk�kkel, akkor megyek �s megkeresem Vickyt.”
Nem tudta elk�pzelni, hogy mi v�r majd r�…

*

Vicky �pp kint s�t�lgatott �s n�zel�d�tt. L�tta, hogy repkednek a baglyok a Bagolyh�z k�r�l. Borong�s id� volt, l�gy szell�vel. Kim�rten s�t�lgatott. Nem volt kedve semmihez igaz�b�l. Majd hirtelen egy fekete l� alakj�t vette fel �s vissza�getett az �p�letbe. A folyos�kon j�rk�lt, n�zel�d�tt egy kicsit, majd �gy d�nt�tt, hogy visszamegy a k�ri�ba, h�tha ki tud szedni ism�t egy k�nyvet a bal oldali szekr�nyb�l.
- „A fekete m�gia legs�t�tebb bugyrai? Hmm, ez �rdekes lehet.” – gondolta, mik�zben egy fekete bor�t�j� k�nyvet vett ki a szekr�nyb�l.
Perselus ak�rmilyen v�delemmel ell�thatta a szekr�nyajt�kat, Vicky mindig kij�tszotta a k�l�nb�z� b�b�jokat. �gy most is �nel�g�lten, de a saj�t komors�g�val kezdett el olvasni.
K�s� d�lut�nig olvasott. Csak akkor fejezte be, mikor Berenik� hirtelen megjelent az ablakban. Beengedte, majd �tvette t�le a levelet, amit hozott…

*

- Perselus! R��rn�l egy kis id�re?
- Term�szetesen, igazgat� �r, miben �llhatok rendelkez�s�re?
- J�jj�n fel k�rem hozz�m, besz�lni szeretn�k mag�val.
- Rendben. – felelte a f�rfi egy kicsit vonakodva. Nem akart Dumbledore professzorral foglalkozni. Csak meg akarta keresni v�gre Vickyt.
A l�ny a vacsor�n�l sem jelent meg �s koll�g�i elmond�sa alapj�n eb�delni sem volt. Perselus kezdett el�gg� agg�dni. Nem tudta vele felvenni a kapcsolatot, nem tudta azt sem, hogy egy�ltal�n hol van �s mit csin�l. Kavarg� gondolatai miatt a f�rfi nem volt k�pes arra koncentr�lni, amit az igazgat� mondott neki.
- Perselus! – hallotta meg egyszer csak. – Perselus, minden rendben?
- H�t… tess�k? Eln�z�st, kiss� elkalandoztak a gondolataim.
- Minden rendben van, Perselus? Mintha valami baj lenne.
- �szint�n sz�lva semmi sincs rendben, Dumbledore professzor. – v�laszolt sz�kszav�an.
- Mi�rt, mi a baj? Tal�n a l�nnyal kapcsolatos?
- Igen, vele. Nem hallottam ma r�la semmit eg�sz nap, �ll�t�lag nem eb�delt, nem reggelizett, nem vacsor�zott. Sz�val nem evett semmit �s nem tudom, hogy hol lehet �s mit csin�lhat. �s kicsit kezdek ideges lenni ez miatt. – t�rt ki hirtelen Perselusb�l a gondolat�radat.
- Nos, akkor meg tudom �rteni, hogy fesz�lt. De szerintem n�zz�k meg a k�ri�j�ban, h�tha csak lefek�dt aludni.
Majd elindultak lefel� a l�pcs�k�n. Hamarosan le�rtek a pincefolyos�khoz. Perselus kezdett egyre idegesebb lenni. M�r nagyon agg�dott. Csak azon j�rt az esze, hogy vajon mi t�rt�nhetett, mi�rt nem tud semmit a l�nyr�l. Majd mikor meg�rkeztek �s benyitottak, szinte fel sem tudt�k dolgozni azt, amit l�ttak.
A szob�ban s�t�t volt, csak a kis ablakon besz�r�d� holdf�ny vil�g�tott valamelyest. Vicky a padl�n fek�dt h�ttal, lehunyt szemmel. K�r�l�tte egy nagy v�rt�csa volt, f�lig �sszekeveredve valami v�z szer� anyaggal. Kiny�jtott karj�t�l f�l m�terre egy k�zepes t�r hevert. Mellkas�n egy hatalmas seb t�tongott, melyen m�r csak �pphogy folydog�lt a v�r a mellette l�v� t�cs�ba.
Perselus azonnal odaugrott �s let�rdelt a l�ny feje mellett, majd fal feh�r arccal sz�l�tgatni kezdte a l�nyt.
- Vicky! Vicky! Sz�lalj meg k�rlek, t�rj magadhoz!
Dumbledore professzor led�bbenve n�zte a jelenetet az ajt�ban.
Egy f�l perc ut�n a l�ny mag�hoz t�rt.
- Sa..sajn�lom. – mondta ki Vicky Perselusnak nagy nehezen.
- Mi�rt tetted ezt? – k�rdezte Perselus m�g mindig r�m�lten.
Majd Vicky lassan elford�totta a fej�t �s az asztal fel� n�zett. Perselus ugyan�gy tett �s megl�tott a f�ld�n egy darab pergament. Kiker�lte az �tl�tsz� v�zszer� t�cs�t, majd felvette a levelet �s elkezdte olvasni.

 „Kedves Vicky!
�n ezt a sok marhas�got, amivel pr�b�lod t�mni a fejem m�r nem vagyok k�pes elfogadni! Soha nem gondoltam volna, hogy egy ekkora hazud�s, �lnok ember lesz bel�led. Azt hiszed, hogy ezt a balgas�got majd �n be fogom venni? Na akkor pr�b�ld meg bemes�lni m�snak, mert �n ezt m�r nem nyelem le!
�s tov�bb� meg szeretn�lek k�rni arra, hogy soha t�bb� ne �rj nekem levelet, ne keress fel. S�t, hagyj b�k�n mind�r�kre! Szeretn�m, ha v�gre csak �gy elt�nn�l az �letemb�l!!!!
�dv: A.M.”

Perselus nem �rtette meg a lev�l mondanival�j�t azon k�v�l, hogy valaki nagyon nem szeretne ezek ut�n a l�nnyal kommunik�lni. De ezzel most nem foglalkozott k�l�n�sk�ppen. Csak azt akarta, hogy a l�ny min�l el�bb jobban legyen, ker�l, amibe ker�l.
Odal�pett hozz�, majd ism�t let�rdelt mell�. L�tta, hogy a l�ny ism�t k�nnyezni kezd. Egy k�nnycsepp, majd kett�, azt�n h�rom. Mind folytak az �tl�tsz� t�cs�ba a t�rsaik k�z�.
- Eml�kek… - sz�lalt meg v�g�l Dumbledore professzor az ajt�b�l.
- Tess�k? – k�rdezte Perselus.
- Eml�kek. Ezek eml�kek, Perselus. Rengeteg eml�k, melyek val�sz�n�leg mind azzal a szem�llyel kapcsolatosak, aki ezt a levelet �rta.
De Perselus nem tudott most azzal foglalkozni, amit a professzor �r mondott. Csak azon j�rt az esze, hogy a l�ny jobban legyen. �gy el�vette a p�lc�j�t, a l�ny sebe fel� tartotta, majd lassan �s kiss� dallamosan motyogta mag�ban a var�zsig�t.
- Vulnera sanentur! Vulnera sanentur!
Teljesen azonban nem siker�lt begy�gy�tania a sebet. A heg megmaradt �s azt m�r nem tudta elt�ntetni. Majd ezek ut�n felemelte a l�nyt �s elindult vele kifel�.
- Hov� viszi? – k�rdezte Dumbledore professzor.
- Fel, a gyeng�lked�re. H�tha Poppy tud valamit seg�teni.
Egy f�l �ra m�lva Vicky m�r m�lyen aludt a rengeteg �lomtalan �lom hat�sa miatt. Perselus csak �lt mellette �s pr�b�lta feldolgozni a t�rt�nteket. Ahogy esz�be jutottak a dolgok, �gy kezdett nagyj�b�l �ssze�llni neki a k�p, de egy l�ncszem hi�nyzott a t�rt�netb�l, ami�rt nem �rtette az eg�sz l�nyeg�t. Viszont nem akarta ezzel terhelni a l�nyt.
- „Majd valamikor k�s�bb megk�rdezem t�le. Amikor m�r jobban lesz…” – gondolta.
Ezut�n egy f�l perccel viszont m�r aludt is a l�ny mellett.