Tizen�t�dik fejezet – Balj�s jelek

K�r�lbel�l k�t �v telt el az�ta, hogy Victoria Vallet a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola lak�ja lett. Ez alatt az id� alatt egyszer sem l�togatott haza, a sz�m�ra kedvesebb ismer�seivel levelezett csak. Rengeteget tanult, szinte �nmag�t fejlesztette. Olyan b�b�jokat ismert �s haszn�lt, amiket senki m�s, s�t, saj�t mag�nak is alkotott var�zslatokat. Rendszeresen megl�togatta a sz�leit, Cassiopei�t �s Cepheust, persze csak �jholdkor. �m m�r valami megv�ltozott...

*

Perselus Piton v�gigsietett a f�ldszinti folyos�n. Keresett valamit. Illetve valakit. De mintha nem tal�lta volna. Kiment a kast�ly bej�rat�n, majd hirtelen megtorpant. Tekintete egy fekete nagymacsk�n akadt meg, ami a kast�lyt�l t�volabb �lt, a roxforti t� fel� fordulva. A ragadoz� olyan volt, mintha csak a t�volba n�zve merengne. Perselus, az el�bbin�l lassabb temp�val megindult fel�, majd m�g�tte egy f�l m�terrel meg�llt �s �gy sz�lt:
- M�r mindenhol kerestelek.
De v�laszt nem kapott. A p�rduc csak h�traford�totta egyik f�l�t, majd a mondat elhangz�sa ut�n vissza is ford�totta.
- Mi�ta �lsz itt? - pr�b�lkozott megint a f�rfi.
,,- K�r�lbel�l k�t �r�ja." - hallotta meg most m�r a v�laszt a var�zsl�. A nagymacska nem besz�lt. Perselus csak gondolatokat hallott. - ,, Mi�rt k�rdezed?"
- Mint mondtam, m�r kerestelek. V�geztem m�r az �r�immal. Lassan mehetn�nk vacsor�zni �s gyakorolhatn�nk is.
,,- Rendben van." - hallotta a t�m�r v�laszt. Majd a p�rduc fel�llt �s szembefordult a f�rfivel.
- Am�gy minden rendben van?
,,- Persze. Csak kicsit ki�ltem... Gondolkodtam kicsit."
- Mostan�ban egyre t�bbet �lsz ki "gondolkodni". - jegyezte meg Perselus n�mi agg�d�ssal a hangj�ban. - Biztos, hogy nincs semmi baj?
,,- Igen, biztos. De menj�nk, mert nem lesz id�nk semmire." - reag�lta le a nagymacska, majd elindult a f�rfi mellett.
Mikor a bej�rathoz �rtek, a macska hirtelen �tv�ltozott egy l�nny�. Alacsonyabb volt, mint a f�rfi, z�ldes k�k szemei voltak �s hossz� barna haja, sz�ke tincsekkel.
- Mi�rt nem mondod el, hogy mi b�nt? - kezdett bele a f�rfi. - Hisz most m�g nincsenek itt a di�kok. Elmondhatn�d an�lk�l, hogy b�rki kihallgatna minket.
- Az�rt, mert nincs mit elmondanom. Nem b�nt semmi.
,,- Hazudik. Nem n�z r�m, de innen is l�tszik, hogy nem teljesen z�ld a szeme. De nem �rtem, mi�rt csin�lja ezt. A fej�be se enged be. Nem hallom a gondolatait. De ha nem tan�tom meg neki az okklumenci�t, akkor bajba keveredhet b�rmikor. �gy viszont m�g engem is ki tud z�rni a fej�b�l, ha akar. Ez �gy nem j�." - gondolta v�gig a dolgot Perselus.
- �rtem. - z�rta le ennyivel a besz�lget�st.
K�zben oda�rtek a tan�ri asztalokhoz �s le�ltek �tkezni. Vicky hab�r evett, nem valami sokat. Perselust egyre jobban elfogta a gyan�. M�r-m�r hiszt�ri�zott gondolat�ban, ami�rt a l�ny nem mond semmit.
- „Ez �gy akkor sem j�! Ideges�t, hogy nem tudom, hogy mi a baj! De �n akkor is l�tom rajta, hogy valami baj van. Seg�teni akarok neki, de nem hagyja.”
- Perselus, minden rendben? – hallotta meg hirtelen Dumbledore professzor hangj�t.
- Persze, Albus. – v�laszolta r�viden.
- Nos, ha megbocs�jtanak, akkor �n megyek is. Tov�bbi j� �tv�gyat mindenkinek. – mondta v�ratlanul Vicky.
- �, k�sz�nj�k sz�pen Miss Vallet. – mondta Dumbledore professzor �s Lupin egyszerre.
- Perselus, szeretn�m ha vacsora ut�n felj�nn�l hozz�m. – mondta az igazgat� �r a f�rfinak, aki akkor n�zett vissza Vicky ut�n.
- ���, rendben, persze. Ott leszek.
H�romnegyed �ra m�lva a f�rfi m�r az igazgat�i irod�ban tal�lta mag�t.
- Perselus, agg�dom a l�ny miatt. Minden rendben van vele?
- H�t nekem ezt mondja. – v�laszolt t�m�ren Perselus.
- �rtem. �s a tanul�ssal hogy halad?
- J�l. Kit�n�en. Rengeteg dolgot siker�lt neki megtan�tanom. Tal�n a t�li sz�netben elkezdem neki megtan�tani a Patr�nus-b�b�jt. De el�bb nem szeretn�m. R��r m�g azzal. Addig gyakorlunk.
- Nagyszer�! Nos igaz�b�l most ennyire voltam k�v�ncsi.
- Rendben. Akkor most ha megbocs�jt Igazgat� �r, akkor el is megyek.
- Rendben van, Perselus. J� �jt!
- J� �jt!

*

Mikor Perselus benyitott a k�ri�ba s�t�ts�g volt. Vicky az �gy�ban fek�dve aludt. Forgol�dott, �gy a f�rfi odament az �gy�hoz. Led�bbenve j�tt r�, hogy a l�ny teljesen le van izzadva.
- „Azt hiszem jobb, ha felkeltem… Mert ez �gy nem valami j�.”
Majd megfogta a l�ny v�ll�t �s elkezdte �bresztgetni.
- Vicky! Vicky, kelj fel!
A l�ny erre egy hatalmas sik�t�s k�s�ret�ben �lt fel egyb�l lefejelve a f�rfi v�ll�t. Remegve �s a leveg�t kapkodva n�zet k�rbe. Verejt�kezett �s remegett a f�lelemt�l.
- H�k�s! – mondta Perselus, mikor a l�ny v�letlen�l megfejelte a v�ll�t. – Nyugalom. Nincs semmi baj. – majd �t�lelte Vickyt. – J�l van, nyugalom.
Mikor a l�ny kezdett megnyugodni Perselus elengedte �s belen�zett a szem�be.
- „ �des szent Merlinem… Ez sz�rny� volt.” – hallotta a l�ny gondolatait.
Vicky felkelt, odament az �r�asztalhoz, majd t�lt�tt mag�nak egy kis vizet �s megitta. Ezut�n nekit�maszkodott az �r�asztalnak. Nem volt felk�sz�lve arra, ami ezut�n t�rt�nt.
Perselus �gy �rezte, hogy nem akarja k�rd�sekkel bomb�zni a l�nyt. �gy csak egy megold�sa maradt: legilimenci�t kellett v�grehajtania Vickyn. Pillanatok alatt behatolt a l�ny fej�be a k�zt�k l�v� kapcsolat �s a l�ny felk�sz�letlens�ge �ltal. Sok apr�bb r�szlet volt a l�ny fej�ben, amiket nem tudott tiszt�n kivenni, majd hirtelen megl�tott a egy levelet. A lev�l sz�veg�nek a l�nyege azt volt, hogy valakinek elege van Vickyb�l �s nyomat�kosan megk�ri, hogy t�nj�n el az �let�b�l. Ezut�n megint csak hom�lyos r�szleteket l�tott, de ami ut�na j�tt, nagyon meglepte.
Saj�t mag�t l�tta, amint holtan fekszik a f�ld�n �s azt, hogy a l�ny keservesen zokog felette, ami�rt nem tud semmit sem tenni. �m hirtelen egy hatalmas sikoly t�r�tette ki a gondolatok k�z�l.
Mikor k�rben�zett a l�ny a f�ld�n fek�dt. Perselus azonnal odasietett hozz�, majd let�rdelt mell�. A l�ny ism�t zil�lt �s verejt�kezett, ugyanis mindent l�tott abb�l, amit a f�rfi is l�tott.
- Vicky, j�l vagy? Nyugalom, nyugodj meg k�rlek. – majd seg�tett neki fel�lni.
- �gy ni. Rendben van. Nem �t�tted meg magad? J�l vagy?
- Megvagyok. – mondta a l�ny riadtan.
- Bocs�ss meg, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hat�ssal lesz r�d.
- Semmi gond, csak nem voltam erre felk�sz�lve. Viszont most ha nem gond, nem akarok err�l besz�lni.
- Rendben, nem gond. Ha gondolod, fek�dj vissza aludni.
- Nem akarok. F�radt vagyok, de nem hiszem, hogy el tudn�k aludni. Ha m�gis, akkor megint csak ilyen �lmaim lenn�nek. F�lek t�l�k, Perselus.
- Nem kell f�lned t�l�k. Ezek csak �lmok. Viszont akkor mi legyen?
- Nem tudom. Szerintem elmegyek s�t�lni.
- Veled tartok. �gyis szeretn�k veled besz�lni.
- Rendben.
Ezut�n Vicky �th�zta a tal�rj�t, felvette a p�lc�j�t az �jjeliszekr�nyr�l �s megindult kifel�. Perselus k�vette. Kimentek a kast�lyb�l eg�szen a t� partj�ig �s vagy k�t �r�n �t besz�lgettek, mire a l�ny teljesen lenyugodott.