Tizennegyedik fejezet – A le�ny b�nata

Vicky szinte az eg�sz d�lel�tt�t �taludta. Mikor felkelt, Perselus m�r a k�ri�ban volt. �pp egy dolgozathalmon r�gta �t mag�t.
- „Szent Merlinem, mennyi badars�got k�pesek ezek �sszehordani.”
Vicky hangtalanul odaosont Perselus m�g�. Ezut�n elkezdte olvasgatni azt a dolgozatot, amelyet �pp a f�rfi jav�tgatott.
- „A holdk� tulajdons�gai �s felhaszn�l�sa… Hmm… �rdekes.” – gondolta a l�ny. Perselus meglepetten fordult h�tra, majdnem megfejelve a l�ny nyak�t. Az h�traugrott, mikor a f�rfi hirtelen megmozdult.
- Nem tudtam, hogy �bren vagy. – mondta meglepetten Perselus. – Siker�lt kialudnod magad?
- Nem tudtam, hogy ilyen sokat aludtam volna. – v�laszolta a l�ny. – Am�gy igen, nagyj�b�l most siker�lt kialudnom magam.
- H�t m�g a reggelit is �taludtad. �lomszusz�k. – mondta Perselus g�nyosan.
- H�t igen. – z�rta le ennyivel Vicky.
- Valami baj van?
- Nincs, mi�rt k�rdezed?
- Csak �gy t�nt, mintha valami gond lenne.
- �rtem. De nincs semmi gond. – mondta a l�ny egy kiss� er�ltetett mosoly k�s�ret�ben. Perselusnak ez felt�nt.
- „Nem tetszik ez nekem.” – gondolta.
Vicky nem t�r�d�tt ezzel a gondolattal. Ink�bb megfordult, odament az �jjeli szekr�nyhez, melyen a p�lc�ja volt, felvette �s zsebre rakta.
- Mire k�sz�lsz? – k�rdezte gyanakv�an Perselus.
- Gondoltam, ha m�r ennyi az id�, akkor elmehetn�nk eb�delni. �n legal�bb is el�gg� �hes vagyok m�r.
- Hmm. Ez nem rossz �tlet. – mondta a f�rfi. – V�gre egy olyan alkalom, mikor te ind�tv�nyozod, hogy ehetn�nk. – tette hozz� mosolyogva.
- H�k�s! Nem ez az els� ilyen alkalom!
- De nem is mostan�ban mondt�l ilyet.
- Ez igaz. – ismerte el a l�ny. – De akkor sem ez az els� ilyen alkalom.
- Ebben egyet�rtek. Na de ink�bb menj�nk, mert most m�r �n is meg�heztem.
- Helyes!
Majd elindultak a Nagyterem fel�. Vicky elmerengve n�zett ki az ablakokon mik�zben s�t�ltak.
- Ma ki lesz �rj�ratban? – k�rdezte v�ratlanul.
- Legfrissebb tudom�som szerint te.
- �rtem. Kiv�telesen �r�l�k neki.
- Mi�rt is?
- Az�rt, mert legal�bb tudok most egy kicsit s�t�lni.
- Veled tarthatok majd?
- Ha akarsz… - mondta, mik�zben le�lt a hely�re, ugyanis id� k�zben meg�rkeztek.
- Ez nem volt t�l meggy�z�… - v�laszolta Perselus, miut�n elfoglalta a hely�t a l�ny mellett.
- Most erre mit mondjak? Ha akarsz, akkor j�ssz. Erre nem tudok m�st mondani. – mondta a l�ny mosolyogva.
- Akkor j�, megnyugodtam. Azt hittem, hogy m�r nem �rdekel, hogy veled megyek-e vagy nem.
- Ugyan, nincs err�l sz�. Csak most olyan semmilyen kedvem sincs, �s kicsit nehezen v�laszolok. Mikor lesz a p�rbajszakk�r?
- K�s� d�lut�n lesz. Mi�rt?
- Gondoltam len�zek. L�tni akarom, hogy megal�zod Lockhartot. – mondta g�nyosan Vicky.
Perselus erre csak halk nevet�ssel reag�lt. �m a l�ny �szrevette Lockhart megvet� pillant�s�t. Ezut�n Vicky fel�llt �s elindult a Nagyterem bej�rata fel�.
- „Majd akkor a szakk�r�n tal�lkozunk.” – hallotta Perselus, mikor a l�ny elindult.
- „Hov� m�sz?”
- „Kicsit kimegyek s�t�lni a parkba.”
- „Rendben.”

*

D�lut�n rengeteg di�k �llt egy hossz� kifut� mellett. Vicky a terem sz�l�n, az ajt� mellett �llt �s a f�lhom�lyb�l figyelte az esem�nyeket. Hirtelen megsz�lalt Lockhart a kifut� egyik oldal�r�l.
- K�zelebb! K�zelebb! B�tran! Rem�lem mindenki l�t engem, �s mindenki hall is. Kit�n�. – majd meg�llt a kifut� m�sik v�g�n, megfordult �s �gy folytatta:
- A k�zelm�lt igen s�t�t esem�nyeinek f�ny�ben Dumbledore professzor enged�lyezte, hogy elind�tsam ezt a kis p�rbajszakk�rt, hogy ha �gy ad�dik, k�pesek legyetek az �nv�delemre. J�magam sokszor ker�ltem ilyen helyzetbe, a r�szleteket l�sd m�veimben. – majd egy r�nt�ssal kioldotta f�lv�llon hordott tal�rj�t �s a di�kok k�z� dobta. A fiatal l�nyok �muldozva kapkodtak a ruhadarab ut�n.
- „Micsoda egy bek�pzelt alak. Felv�g a semmire.” – gondolta mag�ban a l�ny.
- „Nekem mondod? Ezzel az alakkal kell dolgoznom.” – hallotta Perselus v�lasz�t.
�m Lockhart hangja hirtelen megint felhangzott.
- Hadd mutassam be a seg�demet, Piton professzort.
Majd Perselus �sszefont karokkal fels�t�lt a kifut�ra. Ezut�n Lockhart folytatta.
- A tan�r �r v�llalta, hogy r�szt vesz egy r�vid bemutat�n. Nyugalom, nem kell agg�dnotok. (-„Nem mintha b�rmi�rt is agg�dn�k” – gondolta Vicky.) – Nem teszek k�rt a b�jital-tan�rotokban. �g�rem.
Ezut�n a k�zeled� Perselus fel� fordult �s megindult. L�pt�ben el�r�ntotta a p�lc�j�t. Egy m�ter t�vols�gban meg�lltak egym�st�l �s arcuk el� emelt�k a p�lc�jukat. Majd miut�n leengedt�k a karjukat, meghajoltak egym�snak, megfordultak �s elindultak a kifut� k�t v�ge fel�. K�r�lbel�l �t l�p�s t�vols�got mentek, hirtelen meg�lltak, visszafordultak �s egym�sra szegezt�k a p�lc�jukat.
- Egy, kett�, h�rom. – mondta Lockhart.
- Capitulatus! – ki�ltotta Perselus, miut�n Lockhart elsz�molt h�romig.
A b�b�j telibe tal�lta Lockhartot, aki egy kisebb h�traes�s ut�n hatalmasat nyekkent. A l�nyok sajn�lkozva n�zt�k a tan�rt, m�g a fi�k kuncogtak rajta. Vicky g�nyosan mosolygott ezen.
- „J�l csin�ltad. Nagyon tetszett.”
- „Pedig semmis�g volt. De k�sz�n�m. Nem akartam, hogy baja ess�k a kis babaarc�nak.” – v�laszolta Perselus.

Vicky erre m�g jobban elmosolyodott. Perselus a saj�t komolys�g�val figyelte a f�ld�n fetreng� professzort. Mire az felt�p�szkodott, elindult fel� �s �gy sz�lt.
- Val�ban j� �tlet volt ezt bemutatni Piton professzor, de ha nem s�rtem meg vele, nyilv�nval� volt, hogy erre a tr�kkre k�sz�l, ha akarom, k�nny� szerrel kiv�dhettem volna.
- El�bb c�lszer� lenne a t�mad�sok kiv�d�s�re megtan�tani �ket, Professzor �r. – v�laszolt Perselus.
Erre Lockhart mosolya lelankadt, mire Perselus g�nyos mosolyt vett fel. �m a m�sik hirtelen megsz�lalt.
- Kit�n� �tlet, Piton professzor �r. – majd itt egy kicsit elgondolkodott. – K�rek k�t �nk�nt jelentkez�t. – mondta zavartan. – Potter, Weasley, gyertek!
- Ha Weasley a p�lc�j�t haszn�lja, az biztos katasztr�fa. Gyuf�sdobozban vihetj�k el Potter maradv�nyait. Sz�vesen aj�nlan�k valakit a saj�t h�zamb�l. – majd itt egy pillanatra Perselus elhallgatott �s sz�tt�rta karjait, miel�tt megsz�lalt volna. – Malfoyt, teszem azt. – majd megfordult �s intett Draco Malfoynak, hogy menjen fel a kifut�ra, mik�zben � maga elindult a kifut� v�ge fel�, ahol meg�llt �s visszafordult.
Vicky m�r ismerte mindk�t di�kot, l�tta �ket, mikor n�ha bement helyettes�teni, �gy �rdekl�dve n�zte az esem�nyeket.
- „K�v�ncsi vagyok, mi lesz ebb�l.” – gondolta mag�ban.
Majd a k�t fi� ugyanazokat megcsin�lta, mint a professzorok. Mikor egym�sra szegezt�k a p�lc�ikat, Lockhart megsz�lalt.
- H�romra kezdtek. L�jetek egym�sra lefegyverz� b�b�jt, de csak azt! �s nem m�st. Nem szeretn�m, ha s�r�l�s lenne a v�ge. Egy. Kett�…
Itt hirtelen a Malfoy fi� felki�ltott.
- Everten Static!
Harryt felk�sz�letlen�l tal�lta el a b�b�j, melynek k�vetkezt�ben nagyot rep�lt h�tra �s a kifut� v�g�re esett.
- Ez csal�s! – hallotta meg a griffend�les di�kokat Vicky.
�m a Potter fi� gyorsan fel�llt, Dracora szegezte a p�lc�j�t �s �gy sz�lt:
- Rictusempra!
Malfoy szint�n hatalmasat rep�lt h�tra �s a tompor�ra �rkezett Perselusszal szembe. Az bossz�san tekintett a fi�ra.
– „Nem hiszem el, hogy lehet ennyire szerencs�tlen!” – gondolta k�zben, majd a tal�rj�n�l fogva felr�ntotta a fi�t, majd megl�kte Potter fel�. Malfoy gyorsan r�szegezte a p�lc�j�t Harryre, mik�zben Lockhart elki�ltotta mag�t:
- Azt mondtam, lefegyverz�st!
�m Draco r� se heder�tett, hanem m�r mondta a k�vetkez� var�zsig�t.
- Serpensortia!
P�lc�j�b�l hirtelen egy kir�lykobra j�tt el� �s esett a kifut�ra. A di�kok kiss� megh�tr�ltak. Harry leeresztette a p�lc�j�t, Perselus pedig elindult a k�gy� fel�.
- Ne mozdulj, Potter. Majd �n elt�ntetem. – mondta, �m Lockhart k�zbev�gott.
- Engedje meg Piton professzor! - p�lc�j�t a k�gy�ra szegezte �s �gy ki�ltott:
- Volate ascenderai!
Ennek k�vetkezt�ben az �llat vagy hat m�ter magasra rep�lt fel �s vissza a kifut�ra. Ezut�n Harry fel� fordult �s m�regfogait mutogatva fenyegette �t. Vicky p�lc�val a kez�ben figyelte az esem�nyeket. Majd hirtelen Potter megsz�lalt.
- Sssaiahass ssashi. Sssaiahass ssies. Sssaiahass ssiess!
 Az ezut�n be�ll� cs�ndet Perselus t�rte meg.
- Vipera ivanesca!
A k�gy� ennek hat�s�ra elt�nt. A di�kok �s a k�t tan�r d�bbenten �lltak. Vicky nem �rtette, hogy mit nem �rtenek ezen a t�bbiek. �m egy Justin nev� fi� megsz�lalt.
- Mi volt ez Potter?!
Harry b�rmerre n�zett, mindenfel� csak d�bbent arcokat l�tott.

 

*

Egy f�l �r�val k�s�bb Perselus �s Vicky m�r a k�ri�ban voltak.
- Nem �rtem, mi a furcsa ezen. Minek kell �gy kiakadni azon, hogy egy gyerek p�rszasz�j�?!
- H�t nem �rted?! � nem egy h�tk�znapi gyerek…
- J�, �n azt �rtem, hogy � a nagy Harry Potter, de akkor sem tudom felfogni, hogy mi�rt olyan furcsa �s megvetend�, ha valaki besz�li a k�gy�k nyelv�t. �n is besz�lem, m�gsem meredezel r�m d�bbenten, mikor…
- De az m�s dolog, te m�s eset vagy Vicky, �rtsd m�r meg! – v�gott a l�ny szav�ba inger�lten Perselus. – T�led m�g furcsa is lenne, ha nem tudn�l p�rszasz�ul. De Potternek nem kellene tudnia �gy besz�lni!
Majd hirtelen elhallgatott. A l�ny lehajtott fejjel �llt el�tte. A padl�t f�rk�szte tekintet�vel.
- Ne haragudj. Nem akartalak �gy leteremteni. Sajn�lom.
A l�ny csak egy nagyot s�hajtott �s megindult az ajt� fel�. �m miel�tt kil�pett volna Perselus ut�na sz�lt.
- Hov� m�sz?
Vicky hallotta a f�rfi hangj�ban az aggodalmat, de kiv�telesen nem tudta �rt�kelni.
- „Nem tudom. El. Valahova.” – hallotta a l�ny gondolatait.
Perselus t�tova percekig csak m�szk�lt fel, s al� a lakr�sz�ben. Majd hirtelen kiment a folyos�ra. Elindult, sietett, ahogy csak a l�ba b�rta, h�tha m�g utol�ri a l�nyt. De mikor m�r a harmadik emeletet m�szta meg, bel�tta, hogy nem tudja, merre keresse. Az ablakokb�l figyelte a parkot is, de ott se l�tta meg Vickyt. �gy ink�bb visszament a k�ri�j�ba �s le�lt az �gy�ra. K�ts�gbeesett volt �s agg�dott. Nem tudta, hogy hol keresse a l�nyt. Hirtelen meghallotta, hogy a mardek�ros di�kok vacsor�zni indulnak. De � nem akart enni. A gondolatt�l is rosszul lett, hogy mik�zben � enn� a rengeteg finom fog�st meg inn� a t�klevet, Vicky valahol teljesen egyed�l m�szk�lna.
- „Meg kell keresnem. Musz�j megkeresnem. Ez nem j� �gy! Nagyon nem j� �gy! Vicky, k�rlek mondd el, hogy merre vagy, ha hallasz!”
De hi�ba v�rt v�laszra, mert az nem �rkezett. Ezek ut�n Perselus m�r nem tudott mit tenni. Sajgott a feje a rengeteg gondolatt�l, f�radt volt, agg�dott �s mindemellett semmit se tudott csin�lni. �gy h�t tenyereibe temette arc�t �s pr�b�lt koncentr�lni.
K�r�lbel�l egy �ra m�lva riadt fel �lm�b�l. Tekintet�vel r�gt�n k�rben�zett a l�ny ut�n kutatva, de nem l�tta sehol.
- „Mennyi lehet az id�? Szent Merlinem, j�l elaludtam. Meg kell keresnem Vickyt. De merre lehet?” – majd r�n�zett az �r�ra.
- „Este t�z �ra van. Hmm… - gondolkodott tov�bb mag�ban. – „Ezaz, megvan! Az �rj�rat! Ma Vicky a soros! Akkor biztos, hogy a kast�lyban van!” – s ezzel a lend�lettel felugrott �s kisietett. Meg sem �llt a Csillagvizsg�l� toronyig. Mikor v�gre fel�rt, megl�tta a l�nyt, amint az �jszakai t�jat n�zi. Mikor Perselus benyitott, az nem fordult h�tra. A f�rfi egy m�terre t�le meg�llt.
- N�zd, Vicky, ne haragudj r�m k�rlek, �n nem akartam…
- Nem haragszom… - v�gta f�lbe a l�ny halkan. – Nem haragszom. Sokkal ink�bb csal�dott vagyok. – folytatta szomor�an.
Perselus egyre nagyobb keser�s�get �rzett mag�ban.
- Valahogy j�v� tudom ezt tenni? – k�rdezte agg�dva.
- Nem tudom. Ez nem rajtam m�lik legink�bb. – v�laszolta tov�bbra is halkan Vicky.
A f�rfit m�r teljesen elfogta a k�ts�gbees�s. Nem tudta, hogy mit csin�ljon. �gy hirtelen �tkarolta a l�nyt h�tulr�l. �rezte, hogy megk�nnyebb�lnek mind a ketten.
- Mondd csak, lehet egy k�rd�sem? – sz�lalt meg Vicky.
- Persze.
- Te mit l�tt�l vagy l�tn�l Edevis t�kr�ben?
- Tudod, mit l�tn�k. – mondta Perselus.
- Ebben igazad van, bocs�nat.
- Ugyan, nincs mi�rt bocs�natot k�rned. Meg�rtem. Van, hogy nekem se jutnak eszembe dolgok. Nincs semmi gond, rendben? – mondta Perselus mosolyogva, mik�zben gyeng�den mag�hoz szor�totta a l�nyt.
- Rendben. – v�laszolt Vicky most m�r halv�nyan mosolyogva.
J�l esett neki az �lel�s, m�g ha nem is mondta ki konkr�tan. Perselus l�tta rajta, hogy megnyugszik v�gre. Egy kis id� ut�n elengedte a l�nyt. Majd az megfordult, hogy szembeker�lj�n vele.
- Ne haragudj, hogy csak �gy elrohantam �s nem sz�l…
- Nyugalom. Nem kell bocs�natot k�rned. Meg�rtelek. Ok n�lk�l voltam indulatos veled. Legsz�vesebben arcon k�ptem volna magam. De ha nem gond, akkor hagyjuk ezt. Bor�tsunk f�tylat r�, rendben? – k�rdezte Perselus rem�nykedve.
- Rendben. – mondta Vicky mosolyogva.
Ek�zben elindultak lefel� a toronyb�l.
- Am�gy lehet nekem is egy k�rd�sem?
- Persze.
- Mindig is �rdekelt, hogy te mit l�thatsz abban a t�k�rben.
A l�ny egy pillanatnyi ideig hallgatott. Perselus ezt r�gt�n �szrevette. L�tta, hogy szomorodik el Vicky.
- Nos, tudod �n magamat l�tom… - majd itt belen�zett Perselus szemeibe a saj�t imm�r k�kk� v�lt szemeivel.
- Magamat l�tom, amint boldog vagyok…