Tizenkettedik fejezet – Az ideges�t� ember

Eltelt majdnem egy �v, mi�ta Vicky kivette az els� k�nyvet a tiltott bal oldali szekr�nyb�l.
A l�ny bossz�san ment v�gig a folyos�kon imm�ron a di�kok k�z�tt. Ahogy ment, utat engedtek neki. Tartottak t�le, pedig nem volt sokkal id�sebb a fels��vesekn�l, viszont nem volt di�k. Ann�l t�bb volt, �m m�gsem volt tan�r. Tan�rseg�d volt Perselus mellett. Ez legink�bb annyib�l �llt, hogy mikor Perselus nem tudott bemenni �r�t tartani, akkor Vicky ment be helyette vagy �ppen csak be�lt egy �r�ra �s seg�tett a f�rfinak. A di�kok nem kedvelt�k sokkal jobban Perselusn�l. Ugyanolyan szigor� volt, mint a professzor, s�t, tal�n m�g n�ha n�la is szigor�bb. Az els� b�jitaltan �r�n Draco Malfoyt b�ntet�munk�ra �t�lte szemtelens�ge miatt. H�rom h�ten kereszt�l t�k�letes tisztas�g�ra kellett volna sik�lnia a b�jitaltantermet minden este, de Perselus lebesz�lte ennek betartat�s�r�l, �gy a fi� egy alapos figyelmeztet�ssel meg�szta. A t�bbi di�khoz sem volt valami t�l kedves, de legal�bb igazs�gos volt. Mindenkit az �rai munk�ja alapj�n �t�lt meg, ann�l tov�bb pedig nem ment.
Perselus �r�lt neki, hogy van seg�ts�ge �s el�gedett is volt a l�ny munk�j�val. A di�kok sz�pen haladtak az anyaggal, mikor � �ppen nem tudott �r�t tartani.
�m ezen a napon valahogy kifejezetten goromb�nak t�nt Vicky. Senki sem tudta elk�pzelni, hogy mi lehetett az, ami ennyire felbosszantotta volna m�r az els� n�h�ny h�tben. Azt�n hamar kider�lt az ok…
Mikor a l�ny szab�lyosan berontott a k�ri�ba, Perselus meglepve pattant fel az egyik fotelb�l. Ekkor a l�ny hirtelen megtorpant.
- Bocs�ss meg, nem akartalak megijeszteni.
- Semmi baj. Nem ijedtem meg, csak el�gg� meglep�dtem.
�s val�ban: a f�rfi rendk�v�l csod�lkoz� arccal n�zte a l�nyt.
- Csak nem megint Lockhart?
- De. M�g mindig. Nem hiszem el, hogy nem k�pes lesz�llni r�lam! – fakadt ki a l�ny. – Komolyan mondom, ha m�g egyszer megpr�b�l hozz�m�rni, akkor �tv�ltoztatom s�rgum�v�!
- Nyugalom. Nem kell itt elvar�zsolni senkit.
- Pedig � kifejezetten meg�rdemli.
- H�t az biztos. De nem szabad vele semmit se csin�lnunk. Pontosabban nem �ri meg.
- Mondjuk igazad van. – hagyta r� a l�ny. – Nem �rdemes egy ilyen nagyk�p� emberrel foglalkozni. Csak rosszabb lesz t�le az eg�sz.
- �gy van. – mondta egyet�rt�en Perselus. – Na de mondd csak, gyakorolt�l okklumenci�ra?
- H�t az igazat megvallva nem nagyon. Este el�gg� nyugtalanul aludtam.
- Pont ez�rt kellene gyakorolnod.
- Tudom. De mikor kiss� feld�lt az ember, akkor nem olyan k�nny� lecsit�tania az �rzelmeit.
- Meg�rtem, de akkor is musz�j. Viszont ki k�ne der�ten�nk, hogy mi az, ami ennyire zavar t�ged a gyakorl�sban. El kellene fojtanunk ezt a probl�m�t, miel�tt gy�keret ver benned.
Erre a l�ny nem v�laszolt semmit, csak Perselust n�zte. Ez gyan�s volt a f�rfinak.
- Nem akarsz valamit esetleg elmondani? – k�rdezte gyanakodva.
- ���, nem. – mondta vonakodva a Vicky.
- Hazudsz.
- Nem hazudok! – v�gta r� a l�ny kiss� inger�lten. – Csak nem akarok most err�l besz�lni.
- „Furcsa, eddig mindig mindent elmondott nekem. Ez nem tetszik nekem, meg kell tudnom, hogy mi a baj, m�g miel�tt valami rossz t�rt�nne.” – gondolta Perselus.
- Majd elmondom, ne agg�dj. De most nem akarom. Nem akarok ezzel foglalkozni. – reag�lt Vicky a gondolatra.
- De ugye az�rt minden rendben van, igaz? – k�rdezte a f�rfi agg�dva.
- Igen.
- Biztos?

- Igen.
- Akkor j�. Te is tudod, hogy nekem b�rmit elmondhatsz.
- Tudom.
Perselus elt�n�dve n�zte a l�nyt, amint az letette a p�lc�j�t az �gya melletti �jjeliszekr�nyre �s le�lt.
- Nem tudom, mit csin�ljak. Igaz�b�l most semmihez nincs kedvem. – sz�lalt meg Vicky.
- Aludj egy kicsit. Melyik�nk fog ma �rk�dni?
- Tudom�som szerint te. Viszont ez az alv�s j�l hangzik. Csak nem tudom, hogy el fogok-e aludni.
- H�t rem�lem. Ha egy�ltal�n nem tudsz aludni, akkor sz�lj �s adok egy kis �lomtalan �lmot.
- Rendben.
- Viszont a b�jitalodat megittad m�r?
- Nem. Nem k�sz�tett�l m�g, mert azt mondtad, hogy m�g r��r. Mondjuk �r�ln�k, ha nem k�ne beszednem, nem tetszik az �ze.
- Ez nem �gy megy. Meg kell innod, te is tudod. Nem szeretn�m, ha egy nehezen kezelhet� s�rk�ny cirk�lna az iskol�ban. – mondta Perselus egy f�l mosollyal k�s�rve.
- Tudom, de akkor sem finom.
- H�t ezzel nem tudok mit tenni.
- Sajnos.
Mosolyogva n�ztek egym�sra. Perselus csak ebben a pillanatban l�tta a l�nyon, hogy mennyit v�ltozott az egy �v alatt. T�bbsz�r volt kimer�lt �s mintha egy kicsit sov�nyabb �s elny�ttebb lett volna.
N�ha mikor a l�nynak f�raszt� napja volt, kor�n lefek�dt aludni, m�g a vacsor�t sem v�rta meg. Vagy �ppen a reggelit utas�totta vissza egy kis pihen�s�rt cser�be. Emellett sokat stresszelt. Vagy �ppen Lockhart miatt, aki nem volt k�pes elhinni, hogy nem tud hozz��rni, vagy �ppen m�s miatt. Mikor levelet kapott, mindig komor volt. A f�rfi nem tudta elk�pzelni sem, hogy mi�rt, mert a l�ny nem mondta el neki, hogy mi �ll a pergameneken, de nem akart enged�ly n�lk�l beleolvasni a l�ny mag�njelleg� levelez�seibe. �gy ink�bb v�r arra, hogy a l�ny mes�ljen neki.
- Nem akarsz m�g elalv�s el�tt vacsor�zni? – k�rdezte v�g�l Perselus. – J�t tenne. Kicsit mintha lefogyt�l volna. Meg mostan�ban egyre t�bbsz�r hagysz ki �tkez�seket. Ez �gy nem lesz j�.
- Nem, nem vagyok �hes. Meg nincs kedvem enni.
- Biztos? J�t tenne, ha enn�l egy kicsit.
- Igen, biztos. Le szeretn�k tusolni �s pihenni szeretn�k.
- Agg�dom miattad.
- Ne agg�dj, nem lesz semmi gond. – mondta a l�ny egy halv�ny mosolyf�l�vel.
- Ez nem volt valami meggy�z�.
- Gondolom. De t�nyleg, ne agg�dj, megvagyok. Csak f�radt vagyok.
- Rendben. �n viszont lassan felmegyek enni, mert farkas�hes vagyok. Persze ha nem gond.
- Ugyan m�r, nem gond. �n is letusolok �s pihenek. Megleszek. Nem kell miattam agg�dnod el�g� nagyl�ny vagyok m�r ahhoz, hogy ne legyen semmi gond. – mondta Vicky mosolyogva, mik�zben felkelt.
Perselus viszonozta a mosolyt, majd olyat tett, amit m�g nem sokszor csin�lt meg: odal�pett a l�nyhoz �s mag�hoz �lelte. A l�ny �gyszint�n �t�lelte a f�rfi derek�t. Mindketten megk�nnyebb�lten s�hajtottak egyet.
- Ha b�rmi van, ak�rmilyen apr�s�g, nyugodtan sz�lj. B�rmikor. Megegyezt�nk? – mondta a f�rfi a l�nynak, mik�zben �lelte.
- Igen. – mondta a l�ny mosolyogva.
Miut�n kibontakoztak az �lel�sb�l mosolyogva egym�sra n�ztek.
- Sietek. – mondta Perselus.
- Rendben van. – v�laszolta Vicky. – �n itt leszek.
Majd Perselus elindult a Nagyterembe vacsor�zni.