Tizenegyedik fejezet – A tabu k�nyv

M�snap reggel Vicky nem tal�lta Perselust a k�ri�ban.
„- Hmm. Gondolom �r�t tart.”
„- J�l gondolod, sajnos.” – hallotta a v�laszt. Ezen a l�ny elmosolyodott, majd miut�n megmosdott �s fel�lt�z�tt elindult reggelizni. K�s�bb, mikor m�r j�l lakott �gy gondolta, hogy m�g a di�kok �r�n vannak, addig s�t�l egyet.
M�r kint volt egy f�l �r�ja, mikor hirtelen egy fekete sas rep�lt fel�. Berenik� volt az, Vicky m�r messzir�l felismerte. �gy kiny�jtotta a bal karj�t, jelezve a mad�r fel�, hogy � az �s menjen hozz�. A mad�r r�sz�llt a l�ny karj�ra. �les karmaival kapaszkodott, �m m�g sem okozott b�nt�d�st sem Vicky kez�nek sem a tal�rnak. Mikor a l�ny �szrevette, hogy a sas egy pergament hozott, elkezdte lebogozni a mad�r l�b�r�l a csom�t �s k�zben halkan besz�lt a mad�rhoz.
- Rem�lem biztons�gos utad volt id�ig. Vajon kit�l hozt�l levelet? Ha �hes vagy, akkor menj a k�ri�ba, nyitva van az egyik ablak, fogsz tal�lni magadnak egy kis h�st az �r�asztalon. – mondta, mik�zben oldozgatta a csom�kat.
Miut�n siker�lt a l�nynak leszednie a levelet, Berenik� odab�jt gazd�j�hoz szeretet�t kifejezve, majd nagy lend�lettel elrep�lt a kast�ly fel�. Vicky k�zben olvasni kezdte a levelet. Ahogy haladt az irom�nyban, arca �gy komorult el. Mikor befejezte, visszament a k�ri�ra.

*

Perselus k�s� d�lut�n ment vissza a lakoszt�ly�ba. Mikor benyitott, l�tta, hogy a l�ny az �gy�n �lve olvas, h�t�t a falnak t�masztva.
- Szia. – mondta, mikor bel�pett az ajt�n.
- Szia. – v�laszolta Vicky. – Na, milyen napod volt a gyerk�c�k k�zt? – k�rdezte g�nyosan.
- �hh, ne is eml�tsd �ket. – mondta Perselus fintorogva. - Az egyik holl�h�tas megint elrontotta a f�zet�t �s az eg�sz asztaluk olyan lett. K�s�bb megint le kellett vonnom 10 pontot a Griffend�lt�l. – folytatta ironikusan.
- Sosem v�ltozol. – reag�lta le a l�ny egy f�l mosollyal k�s�rve.
- H�t nem. De mi�rt, kellene? – k�rdezte k�v�ncsis�ggal �s g�nnyal kevert hangon Perselus.
- Ilyet nem mondtam. – v�laszolta Vicky mosolyogva.
- Ezt �rt�kelem. Viszont lassan hat �ra, mehetn�nk vacsor�zni.
- Igazad van, menj�nk.
- Am�gy, mit olvast�l?
- Csak egy k�nyvet… - mondta kicsit kapkodva Vicky. �m Perselus �szrevette, hogy a l�ny t�l gyorsan v�laszolt, ez�rt nem hagyta csak �gy annyiba a dolgot.
- Na �s m�gis milyen k�nyvet olvast�l? Mutasd.
- Mmmm. Na j�, rendben. – mondta a l�ny, �s �tny�jtotta a fekete bor�t�s� k�nyvet a f�rfinak.
- A bal oldali szekr�nyb�l vetted ki, igaz? – k�rdezte most m�r komolyan Perselus. – Jobb, ha bevallod, ha �gy van, mert te is tudod, hogy �gyis ki tudom der�teni az igazs�got.
A l�ny egy f�l percnyi hallgat�s �s egy nagy s�haj ut�n �gy sz�lt:
- Igen.
- �s megk�rdezhetn�m, hogy m�gis mi�rt, mikor megbesz�lt�nk, hogy azok a k�nyvek tabuk? Hidd el, nem v�letlen�l tiltottam el ezeket a k�nyveket t�led, nem neked val�ak.
- Tudom, de tudod milyen unalmas m�r az, hogy eg�sz nap itt �l�k bent �s nem tudok semmit se csin�lni am�g te tan�tasz? M�r szinte az �sszes k�nyvet kiolvastam a m�sik szekr�nyb�l, pedig nem voltak valami �rdekesek. Ezek sokkal �rdekesebbek. �s am�gy sem vagyok m�r kicsi.
Perselus egy kisebb s�haj ut�n ezt mondta:
- Meg�rtem, hogy neh�z magadat lek�tn�d, de egyel�re nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Te is tudod, hogy Dumbledore professzor nem v�letlen�l mondta azt, hogy maradj ink�bb a lakoszt�lyomon. De mondjuk, - itt egy kicsit elgondolkozott, majd folytatta – tal�n meg tudn�m besz�lni az igazgat� �rral, hogy az �n �r�imra bej�hess. Viszont lassan t�nyleg el kell indulnunk, ha akarunk m�g gyakorolni.
- Megk�sz�nn�m, ha meg tudn�d vele besz�lni ezt. �s eln�z�st, hogy nem tartottam be azt, amiben megegyezt�nk. Fel�lem indulhatunk.
- Megpr�b�lom. Neked is jobb lenne. �s nincs semmi baj, csak m�skor ha lehet, ne forduljon ilyen el�. Nem v�letlen�l mondtam, hogy oda ne ny�lk�lj.
- Rendben.
- Viszont miel�tt m�g elinduln�nk, legal�bb tedd vissza ezt a hely�re. – mondta a f�rfi mosolyogva, mik�zben odany�jtotta a l�nynak a k�nyvet. Ezut�n elindultak a Nagyterem fel�.
- M�r igencsak �hes vagyok. – sz�lalt meg Vicky �tk�zben. – Tudod mit enn�k most legsz�vesebben?
- Na mit? – k�rdezte Perselus �rdekl�dve.
- F�vet.
- F�vet?
- Igen, azt. Sz�vesen kimenn�k most egy kicsit legel�szni.
- Ilyet se hallottam m�g.
- Nem csod�lom. – v�laszolta Vicky mosolyogva. Viszont �gy t�nik, hogy ma ez el�gg� kivitelezhetetlen lesz.
- Mi�rt?

- Ma �n leszek �jjeli �rj�raton. M�g reggel k�ldte a baglyot Dumbledore professzor, miut�n m�r elment�l reggelizni.
- Nocsak. Azt nem �rta, hogy �n hol leszek ma? - Azt �rta, hogy te ma pihensz.
- A nagy francot fogok �n a k�ri�mban �cs�r�gni! – mondta kiss� indulatosan Perselus. – Megyek veled, ha m�r nem lettem beosztva sehova se.
- H�t rendben.  Ek�zben meg�rkeztek a Nagyterembe �s helyet foglaltak az igazgat� mellett. - Sz�p j� est�t k�v�nok! – mondta mosolyogva Dumbledore professzor, mikor Vicky �s Perselus le�ltek.
- J� est�t. – v�laszolt�k k�rusban, majd mindketten tettek h�st �s burgony�t a t�ny�rjukra.  Vicky ev�s k�zben a di�kokat szeml�lte, mik�zben Perselus az igazgat�val besz�lgetett. Vacsora ut�n visszamentek a k�ri�ra, hogy gyakoroljanak.