Kilencedik fejezet – Megj�nnek a di�kok

Szeptember elsej�n Vicky �s Perselus �pp gyakoroltak, mikor valaki kopogott az ajt�n. A f�rfi egy p�lcamozdulattal kinyitotta az ajt�t. Dumbledore professzor �llt el�tte.
- J� napot professzor �r, miben seg�thetek? – mondta Perselus, mikor megl�tta az igazgat�t.
- J� napot. – mondta Vicky is.
- Sz�p d�lut�nt. Rem�lem nem zavarok, csak besz�lni szeretn�k a l�nnyal.
- J�jj�n csak be. Nem zavar, �ppen csak gyakoroltunk. – v�laszolta egyhang�an a f�rfi.
- �r�l�k, hogy elkezdtek gyakorolni. Hogy halad Vicky?
- Kit�n�en. Rendk�v�l gyorsan tanul.
- Ennek �r�l�k, de most nem ez�rt j�ttem. – mondta Dumbledore �s helyet foglalt az �r�asztaln�l. – �ljenek le.
Perselus �s Vicky le�ltek a professzorral szemben.
- Nos, ami�rt j�ttem, az m�ssal kapcsolatos. – kezdett bele az igazgat�. – Mint mindketten tudj�k, ma este �rkeznek meg a di�kok a Roxfort Expresszel. Annyit szeretn�k k�rni t�led, - fordult a l�nyhoz, - hogy ker�ld �ket. Ha lehet, akkor a sz�netekben ne s�t�lgass a folyos�kon, ne �rintkezz vel�k. A te �rdekedben mondom.
- �rtem. – mondta sz�kszav�an Vicky.
- �tkezni term�szetesen vel�nk fogsz ugyan�gy. – folytatta a professzor. – Viszont szeretn�m elker�lni azt, hogy v�letlen�l konfliktusokba keveredj a di�kokkal. Majd ha elj�n az ideje, akkor k�z�j�k mehetsz, de �n m�g nem �rzem ezt. Egyel�re maradj itt, tanulgass, olvass, gyakorolj. Az �r�k alatt kimehetsz, illetve est�nk�nt, mikor nem tudsz tanul�kba �tk�zni. P�r esti �rj�ratra k�l�n k�rni is foglak, ha nem nagy probl�ma.
- Rendben, elv�llalom az �rj�ratokat.
- Ennek �r�l�k. – mondta v�g�l Dumbledore professzor mosolyogva. – Nos, ennyit szerettem volna. Este tal�lkozunk a vacsor�n�l. Vagy esetleg volna m�g valami? – k�rdezte a vele szemben �l�ket.
- Nem. – reag�lt�k mindketten.
- Akkor megyek is, folytass�k a gyakorl�st. Tov�bbi sz�p napot!
- Viszont. – sz�lt Perselus �s Vicky egyszerre. Majd miut�n a professzor becsukta maga m�g�tt az ajt�t, Vicky Perselusra n�zett.
- Sz�val akkor most tulajdonk�ppen be leszek z�rva?
- Ne �gy fogd f�l. Majd kital�lunk valamit, hogy ne unatkozz �lland�an. – mondta mosolyogva a f�rfi.
- H�t rem�lem is.
- �gyis sok gyakorolnival�nk van m�g. Viszont, ha m�r az olvas�st sz�ba hozta az igazgat� �r, l�tod azt a k�t nagy szekr�nyt?
- Igen.
- Nos, arra szeretn�lek k�rni, hogy csak a jobb oldalib�l vegy�l ki k�nyveket.
- Mi�rt, a bal oldali szekr�nyb�l mi�rt nem olvashatok semmit?
- Fogalmazzunk �gy, hogy ott nem neked val� k�nyvek vannak.
- �rtem. Rendben van, nem ny�lk�lok a m�sik szekr�nybe.
- K�sz�n�m. Rem�lem t�nyleg �gy lesz. – mondta g�nyosan Perselus. – Teh�t akkor visszat�rve a gyakorl�sra. Hol is tartottunk?
- A begy�jt� b�b�jn�l.
- Rendben. Akkor pr�b�ld �jra. Most szerintem siker�lni fog.
A l�ny vett egy nagy leveg�t, majd r�szegezte p�lc�j�t az �gyon fekv� pergamenre �s kimondta a var�zsig�t:
- Invito pergamen!
Viszont a v�rakoz�s�t fel�lm�lva nem t�rt�nt semmi.
- Nem probl�ma. Pr�b�ld meg m�g egyszer, de most kicsit hat�rozottabban. Koncentr�lj! – mondta Perselus.
- Rendben. – majd a l�ny egy pillanatnyi sz�net ut�n ism�t megpr�b�lta mag�hoz h�vni a tekercset.
- Invito pergamen!
 A pergamen hirtelen a l�ny kez�be r�ppent.
- Remek! L�tod, megy ez, csak egy kis hat�rozotts�g kell hozz�. Viszont ezt jegyezd meg: b�rmilyen var�zslatot hajtasz v�gre, k�t dolog minimum kelleni fog hozz�. Hat�rozotts�g �s koncentr�ci�. K�l�nben nem fog siker�lni. �rted?
- Igen, azt hiszem kezdem �rteni, mire gondolsz.
- Remek. Viszont m�ra legyen el�g ennyi. Menj, s�t�lj egyet, ha szeretn�l, m�g miel�tt be kellene, hogy z�rjalak. – mondta mosolyogva Perselus.
- K�sz�n�m. – v�laszolta a l�ny egy f�l mosollyal, majd felkelt, letette a p�lc�t az �gy�ra �s kis�t�lt. Perselus k�vette.
- Nem gond, ha veled tartok?
- Nem, csak nyugodtan.
- Ennek �r�l�k.
Kis�t�ltak a naps�t�tte dombokra, majd Vicky lelass�totta a temp�t �s vett egy m�ly leveg�t.
- Szeretek a szabadban lenni. – mondta.
- H�t nem sokan szeretik a bez�rts�got, ez t�ny, f�leg ahogy t�ged ismerlek.
- Hogy �rted ezt?
- Hogy is mondjam… Egy mad�rka nem szeret a kalitk�ban �ld�g�lni. – mondta a f�rfi, mik�zben a l�nyra helyezte tekintet�t.
- Ez jogos. – reag�lta le Vicky mosolyogva. – Mondd csak, k�rdezhetek valamit? Ha nem akarsz, akkor nem kell r� v�laszolnod…
- Nyugodtan. Neked szerintem b�rmit elmondhatok, ha te is elmondasz nekem b�rmit.
- Ez megtisztel�. – mondta Vicky �s mosolyogva a f�rfire n�zett. Azt�n hirtelen elkomolyodott �s megsz�lalt. – Neked milyen volt a gyerekkorod? Sosem mes�lt�l r�la…
- Nos, ez nem lesz egy vid�m t�rt�net, el�re sz�lok. De elmes�lem.

*

Vagy k�t �s f�l �r�n �t s�t�ltak, mikor r�juk alkonyodott. �gy d�nt�ttek, hogy itt az ideje bemenni.
- Hamarosan vacsora. Lassan menj�nk is szerintem a Nagyterembe, miel�tt a tanul�k meg�rkeznek. – javasolta Perselus.
- Igazad van, menj�nk. – hagyta r� Vicky egy s�haj k�s�ret�ben. – Ma is melletted fogok �lni?
- Igen, persze. Dumbledore professzor �s �n nem szeretn�m, hogy sz�modra ismeretlenek k�z�tt kelljen �ln�d.
- K�sz�n�m, hogy figyeltek r�m a professzorral.
- Ez term�szetes.
Majd mindketten elindultak a Nagyterem fel� a tan�vnyit� �nnep�lyre.