Nyolcadik fejezet – Cassiopeia elveszett l�ny�nak legend�ja

M�snap reggel, am�g Vicky aludt, Perselus ell�togatott a k�nyvt�rba. Vagy egy �r�n �t keresg�lt, majd egy �reg, vaskos k�nyvvel le�lt egy eldugottabb helyre, hogy �tlapozza a k�nyvet, melynek a c�me ez volt: „Csillagok �s legend�ik”. A k�nyv �r�ja nem szerepelt az alkot�son.
Perselus rengeteget lapozott, mire megtal�lta azt, amit keresett. Az oldal tetej�re k�zepes bet�kkel volt fel�rva a c�m: „Cassiopeia elveszett l�ny�nak legend�ja”.
Mikor megtal�lta, olvasni kezdte.
 „R�ges-r�g, mikor m�g az emberek �pphogy ben�pes�t�k eme f�ldet, hathalmas uralkod�k �l�k meg mindenn�l felett�bb �ll� tr�njukat. Egyik�k volt Cepheus, aithiopiai kir�ly, kinek sz�ps�ges feles�ge Cassiopeia, az eti�p kir�lyn� volt, s � azzal dicseked�k, hogy m�g a gy�ny�r�s�ges nimph�kn�l is szebb. �gy az istenek megharagudtak re�, s a nagy Poszeid�n, egy tengeri sz�rnyeteget k�ld�tt, mely rengeteg embert elpuszt�tott. Cepheus �s Cassiopeia �gy elmentek egy j�sd�ba, ahol azt a j�slatot kapt�k, hogy akkor szabadulhatnak meg a sz�rnyetegt�l, ha le�nyukat fel�ldozz�k neki. V�llalt�k eme �ldozatot �s els�sz�l�tt le�nyukat, Androm�d�t, kitett�k egy tengeri szikl�ra, hogy a sz�rnyeteg �ldozat�ul ess�k. �m a h�sies Perseus a le�ny seg�ts�g�re sietett, legy�zte a sz�rnyeteget, s k�s�bben feles�g��l vette Androm�d�t.
 �m l�szen egy j�slat is eme t�rt�nethez. Azt besz�lik m�r Hipparkhosz �ta, hogy Cassiopei�nak nem csak egy le�nya volt. Androm�d�n k�v�l volt egy m�sik le�nya is, Victoria, akit a j�vend�beli �llatok istenn�j�nek tartanak. �m mikor Poszeid�n lek�ld� a sz�rnyeteget, a le�ny elveszett. �gy tartj�k, hogy ha majdan elj�n az ideje, egy le�ny form�j�ban fog �lni a haland�k k�z�tt halhatatlanul. Haja barna lesz, melyben sz�ke hajsz�lak kapnak majdan helyet, szem�nek sz�ne pedig mint a f�, olyan z�ld lesz. �m mikor f�jdalmat �rez lelk�ben, a f�z�ld szemek �tv�ltanak �gk�kk�. K�pess�ge l�szen arra, hogy �tv�ltozzon b�rmely �llatt�, akkor, mikor akarja. Bizalmasa lesz majd, melyet jobban meg fog becs�lni minden kincsn�l, hisz csak az az egy emberl�ny lesz k�pes meg�rinteni �t. Egyik ismertet�je l�szen az, hogy egy oly’ v�kony aranyl�nca lesz, mint haj�nak egy sz�la, s ezen medalionk�nt egy kis fiol�ban �desanyja sz�v�nek pora fog elhelyezkedni, eml�keztetv�n �t csal�dj�ra, melyet csak �jholdkor l�that, mikor a Hold f�nye nem vesz�lyezteti.
 A Hold f�nye vesz�lyes re� n�zve, mert elvesz�tv�n �nuralm�t, �nk�nytelen�l �ltalv�ltozik egy hatalmas �s vesz�lyes holds�rk�nny�. Ilyenkor csak �szt�n�re vagy egyetlen bizalmas�ra hallgat….”
�m mikor Perselus a folytat�st kereste, nem tal�lta azt. Helyette csak a kit�pett lap nyom�t tal�lta meg.
„- Ez k�l�n�s.” – gondolta. „- Mi�rt t�ptek ki pont innen egy lapot?”
�m mivel semmi magyar�zat nem jutott esz�be, visszatette a k�nyvet a hely�re, majd visszaindult a lakoszt�ly�ra. �t k�zben az el�bb olvasottakon gondolkodott.
„- Hmm. �reztem, hogy k�l�nleges l�ny, de hogy ennyire. Halhatatlan, boszork�ny, anim�gus. K�v�ncsi vagyok, hogy mekkora er�vel rendelkezhet. Vagy hogy miket titkolhat m�g.”
Ek�zben le is �rt a pincefolyos�n tal�lhat� lakr�sz�be. A l�nyt m�r �bren tal�lta. Fel�lt�zve �llt az �r�asztal mellett �s egy k�nyvet n�zegetett.
- J� reggelt, Vicky. Hogy aludt�l? – k�sz�nt�tte a bel�p� f�rfi a l�nyt.
- Neked is j� reggelt, Perselus. K�sz�n�m, eg�sz j�l. Rem�lem nem baj, hogy beleolvastam ebbe a k�nyvbe…
- Nem, dehogy. Csak b�jitalok vannak benne. Nem vagy �hes? Felmehetn�nk lassan reggelizni.
- Rendben. M�r korog a gyomrom, mi�ta felkeltem, sz�val mehet�nk.
Kil�ptek az ajt�n, majd elindultak felfel�, a Nagyterembe.
- Am�gy hol volt�l? – k�rdezte a l�ny hirtelen.
- A k�nyvt�rban. Olvastam kicsit.
- Hmm.
- Mi az?
- Valamit eltitkolsz el�lem. – mondta Vicky.
- Nem, csak olyanra nem v�laszolok, amire semmilyen �ton-m�don nem k�rdezel r�.
- Mondjuk ebben igazad van.
Ek�zben meg�rkeztek a Nagyterembe.
- Mellettem fogsz �lni a tan�ri asztaln�l. – mondta Perselus.
- Rendben. – hagyta r� Vicky.
Helyet foglaltak �s neki�lltak enni. Kicsit furcsa volt a l�ny sz�m�ra, hogy a hatalmas �p�let szinte �res. De annyira ez nem zavarta. S�t, �r�lt neki. M�g egy kis id� �s meg�rkeznek a di�kok.
Miut�n befejezt�k a reggeliz�st, visszat�rtek Perselus lakoszt�ly�ra.
- El�rulod, hogy mit olvast�l reggel a k�nyvt�rban? – ny�gte ki a l�ny hossz� hallgat�s ut�n.
- �desany�d mond�j�nak j�rtam ut�na.
- Csak ennyi az eg�sz?
- Igen. – hagyta r� a f�rfi.
- �rtem.
- Nos, mennyire �llsz k�szen? – k�rdezte Perselus.
- Mihez is? – reag�lt meglepetten a l�ny.
- H�t a tanul�shoz.
- �. �rtem. Bocs�nat, kiment a fejemb�l.
- Semmi baj.
- Fel�lem kezdhetj�k.
- Rendben van. – mondta Perselus, majd le�ltek a l�nnyal az �r�asztalhoz �s neki�lltak a tanul�snak.