Hetedik fejezet – El�sz�r a Roxfortban

Reggel, mikor Perselus felkelt, Vickyt m�r �bren tal�lta. A l�ny az ablakn�l �lt egy sz�ken, mik�zben az ablakon n�zett kifel�. Mellette egy gy�ngybagoly �lt, l�b�n az aznapi Pr�f�t�val, s mikor a f�rfi fel�lt az �gyon, r�gt�n odarep�lt hozz�. Miut�n megkapta az �js�g �r�t, kir�ppent a nyitott ablakon.
Vicky madara, Berenik�, m�lyen aludt a kalitk�j�ban. Csak akkor �bredt fel, amikor a bagoly egy kisebb huhog�s k�s�ret�ben kirep�lt. K�rben�zett fekete szemeivel, majd miut�n megl�tta gazd�j�t, k�zelebb ment hozz� �s k�v�ncsian leste ennival� rem�ny�ben. A l�ny adott neki egy kis szelet h�st, majd a f�rfi fel� fordult.
- J� reggelt, Perselus. Hogy aludt�l?
- J� reggelt neked is Vicky. Viszonylag j�l. �s te?
- �n annyira nem. Nehezen tudtam elaludni �s sokszor fel�bredtem. Am�gy hozattam fel neked reggelit, gondoltam �hes leszel.
- K�sz�n�m. Te nem eszel? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben felkelt �s odal�pett az asztalhoz, melyen egy adag pir�t�s volt.
- Nem. Nem vagyok �hes, meg �n m�r egy kicsit ettem.
- �rtem.
- Mi lesz a mai program?
- Ma szeretn�lek v�gre elvinni a Roxfortba. – mondta a f�rfi valahonnan az �js�g m�g�l. – �pp itt lenne az ideje. Ezen k�v�l semmi k�l�nlegeset nem terveztem.
- �rtem.
Majd p�r perc hallgat�s ut�n a l�ny ism�t megsz�lalt.
- Mondd csak, Perselus, meg tudn�d nekem tan�tani valamikor, hogy hogyan v�ltozzak �t magamt�l mindenf�le �llatt�?
- Igen, meg tudom, de nem lesz egyszer�, legal�bbis ahogy eddig megismertelek.
- Ezt meg hogy �rted?
- �gy, hogy kicsit sz�tsz�rtak a gondolataid. El�sz�r azt k�ne megtanulnod, hogyan nyugtasd le az elm�d, ugyanis ez t�bb var�zslathoz kelleni fog majd. Viszont ez el�g neh�z, f�leg akkor, amikor az emberben egym�st kergetik szinte a gondolatok. �s szerintem benned is ez j�tsz�dhat le most, tekintve a tegnap t�rt�nteket.
- Val�ban, igazad van. – mondta a l�ny egy s�hajt�s k�s�ret�ben. – �s azt meg lehet tan�tani? Te meg tudod nekem tan�tani?
- Persze, csak t�relem. El�bb megreggelizek. – v�laszolta a f�rfi egy halv�ny mosollyal az arc�n.
- Rendben, bocs�nat.
- Nincs mi�rt bocs�natot k�rned. Legal�bb l�tom rajtad, hogy �rdekl�d� vagy.
Erre viszont csak egy kisebb mosolyt kapott reakci�k�nt, mert Vicky m�r nem tudott mit mondani. Miut�n Perselus befejezte az ev�st �s felhagyott az �js�golvas�ssal, odament az ablakhoz, hogy � is kin�zhessen rajta.
- Most mi j�r a fejedben? – k�rdezte a l�nyt�l.
- Sok minden. Szinte �gy van, ahogy mondtad. Kergetik egym�st a gondolataim. Az egyik percben a tegnapi nap, a m�sikban pedig m�r az, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik �gymond a „bar�taim” voltak a muglik vil�g�ban.
- Fel akarod venni vel�k a kapcsolatot?
- �gymond. Kev�s ember van, akikkel m�r r�gebben is j�ban voltam, de vel�k szerettem tal�lkozgatni meg besz�lgetni.
- Gondoltam, hogy egyszer ez is megfordul a fejedben. Meg�rhatod nekik, hogy mi t�rt�nt �s hova ker�lt�l. De szerintem csak azoknak, akik el is fogj�k hinni neked. A t�bbinek nem �rdemes.
- �rtem, rendben van. De hogy k�ld�m el nekik a levelet?
- H�t ez�rt van madarad, nem?
- De, viszont nem �gy �rtem. Berenik� honnan fogja tudni, hogy kinek kell �tadnia a levelet, �s hogy az az illet� hol lakik?
- Csak �rd r� a lev�lre a c�mzett nev�t, a t�bbit a mad�r tudni fogja.
- �rtem. Akkor majd k�s�bb �rok nekik.
- �s mit szeretn�l csin�lni?
- Nem tudom. Mondjuk, s�t�ln�k egyet. De egy�ltal�n mikor szeretn�l elindulni a Roxfortba?
- A koraesti �r�kra gondoltam. �gy tudom, hogy nincs semmi fontos elint�znival�m az iskol�ban. Legal�bb is levelet nem kaptam Dumbledore professzort�l.
- �rtem. �s � milyen ember? M�rmint a professzor �r…
- Nos, ezt ink�bb majd d�ntsd el te. Fogsz vele tal�lkozni, amint oda�r�nk. Nem szeretem m�sok v�lem�ny�t form�lni a saj�t v�lem�nyemmel. Persze kiv�teles esetek vannak…
- Mint p�ld�ul? – k�rdezte �rdekl�dve a l�ny.
- P�ld�t most nem tudok mondani, de lehet, hogy van ilyen eset.
- �rtem.
- Indulhatunk? – k�rdezte Perselus.
- Hov�? – reag�lt kiss� meglepetten Vicky.
- H�t s�t�lni. Te mondtad, hogy j�l esne.
- �, igen, persze, indulhatunk. T�nyleg j�l esne, tal�n le tudn�k nyugodni.
Majd kimentek a szob�b�l, elhagyt�k a fogad�t �s sz�p lassan v�gigmentek az Abszol �ton. D�l k�r�l �rtek vissza az �stbe. Megeb�deltek, majd visszamentek a h�l�jukba.
- Itt mindig ilyen nagy a forgalom?
- M�rmint itt az �ton? Igen. �ltal�ban ide j�nnek a sz�l�k bev�s�rolni a gyerekeiknek, vagy �ppen maguknak, itt int�zi el majdnem mindenki az �gyes-bajos dolg�t. Mondjuk engem kifejezetten tasz�t ez a sok ember…
- Ezzel nem vagy egyed�l. �n sem szeretem a nagy t�meget.
- Tudom. Illetve az igazat megvallva csak gondoltam.
- Ink�bb a nyugodtabb helyeket szeretem, ahol nincs ekkora ny�zsg�s.
Majd Vicky �sszepakolta a dolgait, amiket el�z� nap vettek. Egyed�l a p�lc�t rejt� kis dobozka maradt az �gyon, t�volabb a t�bbi holmit�l. Miut�n v�gzett a pakol�ssal, a l�ny le�lt az �gyra �s el�vette a p�lc�j�t. Perselus le�lt mell�, mire a l�ny v�ratlanul megsz�lalt.
- Ugye milyen sz�p? Nekem tetszik. �s �jszaka jobban lehet l�tni a csillog�s�t…
- K�l�nleges p�lca, annyi szent. Megn�zhetem?
- Nem hiszem, hogy oda tudn�m neked adni…
- Mi�rt?
- Nem tudom. Nem �nz�s�gb�l, csak valami�rt �gy �rzem, hogy nem tudom odaadni senkinek. De ha gondolod… - s ek�zben a l�ny odany�jtotta a p�lc�t a f�rfi fel�. �m amikor az el akarta venni a p�lca hirtelen elt�nt �s megjelent a l�ny m�sik kez�ben.
- Na, ez m�g engem is meglepett. V�letlen var�zslatok vannak, de ez nem volt az. �gy t�nik, hogy rajtad k�v�l senki sem tudja meg�rinteni ezt a p�lc�t. – mondta Perselus. – Hisz �n a bizalmasod vagyok. De ha m�g �n sem tudom megfogni, akkor m�sok m�g �gy se.
- Igazad lehet. – hagyta r� a Vicky. Majd visszatette a p�lc�t a kis dobozk�ba. – Szerintem �n egy kicsit lepihenek, ha nem nagy gond.
- Csak nyugodtan. Ha elalszol, akkor indul�s el�tt felkeltelek.
- Rendben, k�sz�n�m.
- Nincs mit.
Majd a l�ny elfek�dt az �gyon �s el is aludt.

*

 - Vicky. Vicky, kelj fel, lassan indulnunk kell. – mondta Perselus a l�nynak, mikor le�lt mell�, hogy fel�bressze.
- Mi? Micsoda? Hova? Hogyan? – k�rdezte a l�ny m�g f�l�lomban. – M�ris reggel van?
- Nem, dehogy is. – v�laszolta Perselus. – Kelj fel, hamarosan indulunk.
Vicky fel�lt az �gyon, k�rben�zett, majd tekintete megakadt a mellette �l� f�rfin.
- Ja, persze, a Roxfort. Bocs�nat, csak hirtelen nem tudtam, hogy mi van.
- Semmi baj. J� m�lyen aludt�l.
- Az egyszer biztos. – hagyta r� a l�ny. Majd ki�lt az �gy sz�l�re �s ism�t k�rben�zett. A cuccait kereste, de csak egy kisebb t�sk�t l�tott, mellette a dobozt, amiben a p�lc�ja volt.
- �lc�zott t�g�t�b�b�j. – mondta Perselus, v�laszul Vicky �rtetlens�get t�kr�z� arckifejez�s�re.
- �rtem.
- Akkor indulhatunk?
- Igen, persze, egy pillanat. – mondta a l�ny, mik�zben felkelt, felvette a tal�rj�t �s eltette a p�lc�s dobozk�t a t�sk�ba. Majd odal�pett Berenik�hez �s Perselusra n�zett. – Hogy fogunk utazni? �s hogy vissz�k el Berenik�t?
- Most hoppan�lni fogunk. Magyarorsz�gon nem akartam �gy utazni, mert egy kicsit hangos. Felfigyeltek volna r�nk m�g az alv� emberek is. �gy tudjuk a madaradat is vinni magunkkal.
- �rtem.
- Menj�nk ki az Abszol �tra. Ott mindennapos ez, �gy nem fognak meglep�dni. �s el�tte am�gy is ki kell fizetnem a fogad�st.
- Rendben, menj�nk.
Miut�n ki�rtek az �tra, Perselus �gy sz�lt:
- Fogd meg a kezem. �s k�zben tartsd szorosan a kalitk�t.
- Rendben.
Vicky �gy tett, ahogy a f�rfi k�rte. Megszor�totta a kalitk�t, majd megfogta Perselus kez�t. Abban a pillanatban hatalmas nyom�st �rzett minden ir�nyb�l, mik�zben p�r�gtek �s minden els�t�t�lt. Majd egy f�l perc m�lva a nyom�s megsz�nt �s a l�ny falevelekkel teli talajra esett. A mad�r kalitk�ja ott hevert mellette, melyben Berenik� rosszall� pillant�ssal m�rte fel a k�rnyezet�t. Miut�n Perselus felseg�tette, a l�ny is k�rben�zett. Egy erd�ben voltak, el�tt�k pedig egy hatalmas kapu �llt. A kapuoszlopokat sz�rnyas vadkanok d�sz�tett�k. Majd Vicky r�n�zett a mellette �ll� f�rfire.
- Igen, itt voln�nk. Ez a roxforti birtok bej�rata. A birtok ter�let�n nem lehet hoppan�lni �s dehoppan�lni, ezt g�tl�b�b�jok biztos�tj�k. – mondta Perselus, mikor megl�tta a l�ny k�rd� tekintet�t. – Szerintem induljunk is. Dumbledore professzor m�r v�r minket.
- Rendben. – hagyta r� Vicky. Elindultak az avaros �ton, majd hamarosan egy hatalmas, vagy sz�z torny� kast�ly t�rulkozott el�j�k a f�k k�z�l. Nem sokkal k�s�bb bementek egy hatalmas faajt�n �s elindultak egyenesen az igazgat� szob�j�ba.
Miut�n a k�sz�rny felengedte �ket, Perselus bekopogott az ajt�n.
- Szabad. – hallott�k, majd benyitottak �s bementek.
Egy k�r alap� szob�ban tal�lt�k magukat. Dumbledore professzor az �r�asztal�n�l �lt. Csak akkor n�zett fel, mikor Perselus megsz�lalt.
- J� est�t, Igazgat� �r, meghoztam a l�nyt.
Dumbledore professzor sok�ig f�rk�szte k�k szemeivel Vickyt.
- Foglaljanak helyet. – mondta. De azut�n sem vettel le tekintet�t a l�nyr�l, hogy az majdnem vele szemben helyet foglalt. – Nos, bizony�ra te vagy Victoria Vallet, nemde?
- Igen, �n vagyok az.
- Remek. Nem akarom sok�ig h�zni a ma esti besz�lget�s�nket, gondolom f�radt vagy, ak�r csak Perselus. �gy bele is kezden�k. Az�rt hozattalak ide, hogy megtan�tsuk, hogyan haszn�ld a m�gikus er�t, ami benned rejt�zik. Igyeksz�nk, illetve Perselus majd megpr�b�l mindent megtan�tani, megmutatni, ugyanis � fog oktatni t�ged. Mivel ilyen kiv�teles esettel van dolgunk, mint amilyen te vagy, van egy-k�t dolog, amire oda kell figyeln�nk. El�lj�r�ban az�rt elmondok p�r dolgot. El�sz�r is, nem fogunk beosztani egyik h�zba se. Ennek r�szben az az oka, hogy �gymond t�lkoros vagy. M�sr�szt pedig a t�bbi emberrel am�gy sem tudn�l �rintkezni. �gy Perselusn�l fogsz lakni.
Itt Vicky egy alig hallhat�, de igencsak megk�nnyebb�lt s�hajt engedett el. Perselus r�n�zett, majd meg is hallotta a l�ny gondolatait.
„- H�la az �gnek. Legal�bb nem kell vadidegenek k�zt lennem �jjel-nappal. Ez az�rt megnyugtat.”
„- Ne agg�dj, fogsz te m�g vadidegenek k�zt m�szk�lni eleget.” – reag�lta Perselus.
„- De az m�g mindig jobb ann�l, minthogy k�zt�k is kelljen aludnom.”
„- A te szempontodb�l ez jogos.” – hagyta r� Perselus.
Ek�zben az igazgat� csak a k�t emberre figyelt sz�tlanul. Majd egy kiss� elt�n�dve n�zett el a k�t vele szemben �l� k�z�tt. Ek�zben a l�ny ezt hallotta:
„- Hmm, ez �rdekes. Valamin nagyon gondolkodhattak. De min? �s hogy-hogy nem tudok bet�rni egy olyan ember fej�be, aki azt se tudja, hogy hogyan kell lez�rnia az elm�j�t? Ez felett�bb k�l�n�s…”
- Nos, volna m�g valami, Igazgat� �r? – k�rdezte v�g�l Perselus.
- Nem, nem hinn�m… �, de, m�gis. Arra szeretn�lek m�g k�rni, kedves Vicky, hogy ne csatangolj el nagyon a kast�lyban. Rengeteg meglepet�st rejt. Egyel�re csak ismerkedj vele.
- Rendben van. – v�laszolta a l�ny.
- Most elmehettek. Pihenjetek le.
- �gy lesz, Igazgat� �r. – mondta Perselus.
Vicky csak biccentett egyet.
- Nos, akkor holnap a reggelin�l tal�lkozunk. – mondta Dumbledore professzor.
- �gy van. – hagyta r� Perselus �s Vickyvel egy�tt felkeltek a sz�kekr�l.
- J� �jt, kedves fiatals�g. – mondta mosolyogva az igazgat�, mik�zben elk�s�rte a l�nyt �s a f�rfit az ajt�ig.
- �nnek is j� �jt Dumbledore professzor. – mondta egyszerre Vicky �s Perselus.
Egy �ra m�lva, miut�n vacsor�ztak �s Vicky megismerte Perselus lakoszt�ly�t, a l�ny m�r h�feh�r h�l�ruh�ban volt. A saj�t �gy�n �lt, figyelte, ahogy a f�rfi �tn�zi az asztalon hever� pergameneket.
- Holnap neki�llunk az egyszer�bb b�b�joknak, ha m�r kicsit kipihentebb �s nyugodtabb leszel. – sz�lalt meg v�ratlanul Perselus.
„- Nem �rtem ezt a nyugodtabb leszel dolgot. Mintha egy kapkod� idegbeteg lenn�k. De most komolyan… Hihetetlen. Pedig nem is csin�lok semmit, csak �ld�g�lek �s gondolkodok. Fura. A gondolkod�sr�l jut eszembe… Lassan lehet, hogy k�ne �rnom p�r levelet. De hogy �rjam ezt meg? Hm. Na, ezt m�g ki kell tal�lnom. Az�rt annyit m�gse �rhatok, hogy „Szia Oliv�r, rem�lem j�l vagy, �n remek�l, boszork�ny vagyok �s most m�gusiskol�ba j�rok, ja �s mell�kesen �vente max egyszer t�rek haza…”. Na, de ezt majd kital�lom. Viszont ez a nyugodtabb leszel… �hh. �n nyugodtabb?”
- Nem vagy kapkod� idegbeteg, csak m�g mindig kavarognak a gondolatok a fejedben. �gy nem lehet csak �gy esztelen�l var�zsolni, az t�l vesz�lyes. �s igen, m�g mindig hallom a gondolataidat. Am�gy meg ki az az Oliv�r?
- Bocs�nat, nem akartam �rz�ketlen lenni.
- Semmi baj.
- Az Oliv�r az egyik j� bar�tom. Rengetegszer besz�lgett�nk, s�t�lgattunk. R�g�ta ismerem.
- �s � is a bizalmasod?
- Nem.
- Rajtam k�v�l van egy�ltal�n bizalmasod.
- �n eddig �gy tudom, hogy nincs.
- �rtem. Ne haragudj… - tette hozz� Perselus, mikor l�tta, hogy Vickynek enyhe k�kess�g jelent meg a szem�ben.
- Ugyan, semmi baj. Nem te tehetsz r�la. Csak olyan furcsa belegondolni…
- Meg�rtem. Na de lassan takarod�. Holnap, ha neki�llunk a tanul�snak, akkor sok dolgunk lesz.
- Rendben van. J� �jt, Perselus. – mondta Vicky, mik�zben elfek�dt az �gy�n �s betakarta mag�t.
- Neked is j� �jt, Vicky.