Hatodik fejezet – A csillagpor-p�lca

M�snap reggel Perselus viszonylag kor�n �bredt. A l�ny m�g aludt, �gy csendben fel�lt�z�tt �s kiosont a szob�b�l. Megreggelizett, majd egy t�lc�n te�t �s pir�t�st hozatott fel a fogad�ssal. M�g az ajt� el�tt �tvette Vicky reggelij�t. Nem szerette volna, hogy a fogad�s v�letlen�l is fel�bressze a l�nyt. Bevitte a reggelit, majd le�lt az asztalhoz, hogy �tolvassa az este meg�rt levelet. Egy f�l �r�val k�s�bb, miut�n �tgondolta, hogy milyen elint�znival�juk van a mai napra, �gy d�nt�tt, hogy ideje fel�breszteni a l�nyt.
Odament az �gyhoz, melyen Vicky aludt �s le�lt a l�ny mell�, majd v�gigsim�totta az arc�t.
„- B�zik bennem.” – gondolta a f�rfi.
�m ett�l az apr� �rint�st�l a l�ny fel�bredt. �lmosan k�rben�zett, majd tekintete megakadt a mellette �l�n. Egy r�vidke �s�t�s ut�n v�g�l megsz�lalt:
- J� reggelt, Perselus.
- Neked is j� reggelt Vicky. Hogy aludt�l?
- K�sz�n�m, j�l. Mondjuk nem volt neh�z elaludnom, el�gg� f�radt voltam.
- �rtem. Hozattam neked reggelit.
- K�sz�n�m. Mit csin�lsz? – k�rdezte, mikor l�tta, hogy Perselus odal�p az ablakhoz, hogy beengedjen egy k�zepes termet� gy�ngybaglyot.
- �tveszem az �js�got. Ha �rdekel, majd elolvashatod. K�s�bb egy m�sik bagollyal elk�ld�k egy levelet Dumbledore professzornak, a Roxfort igazgat�j�nak, hogy hamarosan eljutunk az iskol�ba. Tudod a m�gia vil�g�ban a baglyok a f� lev�lk�zbes�t�k. – tette hozz�, mikor l�tta, hogy Vicky furcs�ll� pillant�ssal n�z r�.
- �, �gy m�r �rtem. Majd nekem is lehetne baglyom?
- Persze, szerz�nk neked egyet.
- Ennek �r�l�k. V�gre lehet egy �llatk�m. – mondta kiss� mosolyogva, majd oda�lt az asztalhoz, hogy reggelizzen.
M�sf�l �ra m�lva m�r kint s�t�ltak az Abszol �ton.
- Mondd csak Perselus, hova megy�nk most el�sz�r?
- A Gringottsba. Kell kivenn�nk n�mi p�nzt, hogy majd ut�na be tudjunk neked v�s�rolni.
- �rtem.
Ek�zben meg is �rkeztek a var�zsl�bankhoz. Bementek egy bronz, majd egy ez�stkapun, mely f�l�tt ez a p�r sor �llt:
„Ki idegen kincset �h�t,
Annak e hely csapd�t �ll�t.
Add fel, tolvaj, ne l�gy d�re,
Var�zslat e kincsek �re.”
- Mondd csak, mi�rt van f�nt ezen az ajt�n ez a kis versike?
- Ez egy figyelmeztet�s. �s igen tal�l�. A Gringottsot nem lehet csak �gy kirabolni. A legszigor�bban �rz�tt hely a Roxfort mellett, amit ismerek.
- Hmm. �rtem.
Kis id� m�lva m�r galleonokkal, sarl�kkal �s kn�tokkal t�rtek ki a bankb�l.
- Nos, j�l figyelj r�m, elmagyar�zom a haszn�latukat. – mondta Perselus, mik�zben az egyik kis ersz�nyt fogta. Majd el�szedett egy kicsi, bronzb�l k�sz�lt �rm�t �s ezt mondta:
- Ez itt egy kn�t. A legkisebb var�zsl�p�nzbeli egys�g. – ezut�n el�szedett egy ez�stb�l k�sz�lt, k�zepesen nagy �rm�t. – Ez pedig egy ez�stsarl�. Egy sarl� huszonkilenc kn�tot �r. Eddig �rted, nem?
- Persze.
- Rendben. – ezut�n el�vett egy arany�rm�t, mely a m�sik kett�n�l nagyobb volt. – Ez pedig egy galleon. Egy galleon tizenh�t sarl�t �r vagy, ha �gy n�zz�k, akkor n�gysz�zkilencvenh�rom kn�tot.
- �rtem.
- Remek, akkor indulhatunk is.
- Hov�?
- Madam Malkin tal�rszab�szat�ba, mert ebben a mugliruh�ban furcsa �s felt�n� vagy a var�zsl�k �s boszork�nyok k�z�tt.
- Sz�val akkor valami olyasmi ruh�t csin�ltatunk most, mint amilyen neked van?
- Ez t�led f�gg, de igen, r�szben ilyen lesz.
Egy kis s�ta ut�n meg is �rkeztek. Bel�pve a szab�szatba egy id�sebb h�lgyet pillantottak meg.
- J� napot! – k�sz�ntek egyszerre.
- J� napot. – v�laszolt Miss Malkin, majd miut�n v�gign�zett Vickyn, ezt mondta:
- Meg se k�rdezem, miben seg�thetek, hisz ez mag�t�l �rtet�d�…
„- Na, ez a n� sem a kedvess�g�r�l lehet h�res…” – hallotta meg Perselus a gondolatot, melyet egy kiss� rosszall� pillant�ssal viszonzott a l�ny fel�.
N�h�ny pr�b�lkoz�s ut�n megegyeztek egy k�v�l fekete, bel�l ez�st�s z�ld sz�n� tal�rban. A l�ny ebben is hagyta el a boltot, s az Abszol �ton tov�bb s�t�lva l�pten-nyomon �j ruh�zat�t vizsg�lgatta.
M�sodik c�lpontjuk a M�gikus Menazs�ria volt. Itt bel�pve hatalmas ketrecoszlopokkal tal�lt�k szembe magukat, melyekben rengeteg f�le �llat volt. �m Vicky hi�ba n�zegette a baglyokat, valami�rt egyik se volt neki szimpatikus. �m azt�n…
- De sz�p! �t akarom!
Perselus �s a tulajdonos egyszerre fordultak a l�ny fel�.
- �, igen. – sz�lt a boltos – Sz�p j�sz�g, nemde? Csak nem a legszel�debbek k�z� tartozik…
- Nem sz�m�t, nekem � tetszik. Perselus, ugye megvehetj�k?
- H�t nem tudom. Ez az�rt nem egy h�tk�znapi �llat. Egy ilyen sasra oda kell figyelni…
Ugyanis a Vicky �ltal kiszemelt �llat nem volt m�s, mint egy �jfekete tollazat�, s�rga l�b� �s s�rga cs�r� sas. Az �llat nagyon nyugodtnak t�nt, kiss� �rdekl�dve figyelte a l�nyt.
- Tudok r� figyelni! Nekem �gyis csak � tetszik ezek k�z�l az �llatok k�z�l.
�s mintha minden �llat �rten� azt, amit a l�ny mond, al�bbhagyott a csiripel�s, a huhog�s. Elcsendes�ltek a zajok, viszont a fekete sas kih�zta mag�t b�szkes�g�ben.
Perselus egy pillanatig t�tov�zott, majd v�g�l is beleegyezett a d�nt�sbe. Ekkorra m�r d�lut�n lett, de a f�rfi �gy d�nt�tt, hogy m�g ma elmennek Ollivander �rhoz p�lc�t venni a l�nynak. Kis id� m�lva bel�ptek az �reg p�lcak�sz�t� �zlet�be.
- J� napot, Ollivander �r. – sz�lt Perselus.
- J� napot! – ism�telte Vicky.
Erre egy id�sebb ember l�pett ki egy hossz� �s keskeny dobozk�kb�l �ll� sor m�g�l.
- �hh, kedves Perselus, �dv�z�llek. Dumbledore professzor sz�lt, hogy hamarosan megl�togattok, nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar.
- Eln�z�st, ha zavarunk, csak szerettem volna mindent ma elint�zni, hogy min�l hamarabb elmehess�nk a Roxfortba.
- �rtem, de nem zavartok, nyugodtan neki�llhatunk a keresg�l�snek, ha a kisasszony is k�szen �ll r�.
- Igen, persze. – v�laszolta Vicky.
- Remek! Egy valamit tiszt�znunk kell Miss Vallet. Ebben a szakm�ban van egy �ratlan, de alapvet� szab�ly. A p�lca v�lasztja a var�zsl�t, illetve jelen esetben a boszork�nyt. Viszont ezt �n is fogja majd �rezni.
- �rtem.
- Akkor kezdhetj�k is. – sz�lt Ollivander �r, majd az egyik polcr�l leemelt egy kopott, fekete sz�n� dobozt – Pr�b�ljuk ki ezt el�sz�r. Ez egy egyszer�bb p�lca. Ny�rf�b�l k�sz�lt, a magja pedig egy egyszarv� sz�re.
Ek�zben �tny�jtotta a p�lc�t a l�nynak.
- Nos, mit �rez? – k�rdezte Ollivander �r.
- Semmit. Hat�rozottan semmit.
- �rtem. Sejtettem, hogy �gy lesz. Nagyon ritk�n lehet els�re megtal�lni a t�k�letes p�lc�t.
�m sem m�sodj�ra, sem harmadj�ra, de tizen�t�d�re sem siker�lt megtal�lni a megfelel� p�lc�t. Mindh�rom emberen kezdett �rr� lenni a csal�d�s, mikor a huszonharmadik pr�b�lkoz�sra sem siker�lt megtal�lni a t�k�letes p�lc�t.
- �n ezt egyszer�en nem �rtem. – mondta halkan Ollivander �r Perselusnak – Ilyen m�g nem volt soha. Ennyi id� ut�n m�r megtal�ljuk �ltal�ban a megfelel� p�lc�t.
- �n sem �rtem. – felelte a f�rfi – Mert a m�gia biztosan benne van a l�nyban, tapasztaltam…
Mik�zben a k�t f�rfi f�lrevonultan besz�lgetett, Vicky valami furcsa dologra lett figyelmes.
„- Gyere…” – hallotta – „- Gyere, itt vagyok. R�d v�rok. Keress meg. Seg�tek, ha kell.”
A l�ny nagyon meglep�d�tt, de t�rt�ztette mag�t �s ink�bb nem sz�lt Perselusnak. El�sz�r azt hitte, hogy f�radts�g�ban k�pzel�dik, �m azut�n megint hallotta a hangokat:
„- Gyere, keress meg. L�tod magad mellett azt a l�pcs�t? Azon fel kell j�nn�d…”
„- Most m�r biztos, hogy nem csak k�pzel�d�k.” – gondolta, �gy k�rben�zett. Leellen�rizte, hogy Perselus figyel-e, de a f�rfi elm�ly�lten besz�lgetett a p�lcak�sz�t�vel. �gy utat engedett a k�v�ncsis�g�nak �s elindult felfel� a l�pcs�n.
„- Gyere, m�r v�rlak. Fent vagyok az emeleten. A l�pcs�vel szemben van egy ajt�. Azon l�pj be. Ott leszek, seg�tek, ne f�lj!”
A l�ny lassan fel�rt a l�pcs� tetej�re, majd meg�llt hallgat�zni. Hallotta a k�t f�rfi halk suttog�s�t, �gy megnyugodott �s amilyen halkan csak tudott, kinyitotta az eml�tett ajt�t.
„- Remek. Van itt egy asztal. Azon vagyok �n �s a h�rom testv�rem. Innent�l m�r nem seg�thetek.”
A l�ny halkan odal�pett az asztalhoz �s megd�bbent: n�gy p�lc�t tal�lt rajta.
„- Ezek k�z�l az egyik lesz az.” – gondolta, majd fel�lr�l gyorsan v�gign�zett a n�gy p�lc�n.
„- Hmm, melyikkel kezdjem?” – k�rdezte mag�ban, majd megakadt a tekintete egy halv�nyan csillog�, k�zepes m�ret� p�lc�n.
„- Nem szabadna megfognom…” – gondolta. De v�g�l is gy�z�tt a k�v�ncsis�ga �s felemelte, majd l�gyan megmarkolta a p�lc�t. Furcsa melegs�get �rzett az ujjaiban. �rezte, hogy v�gre megtal�lta azt, amit keresett. �m hirtelen ell�pett az asztalt�l, melynek k�vetkezt�ben a padl� hatalmasat nyikorgott a l�ba alatt.
„- Fen�be.” – gondolta, „- Ezt biztos meghallott�k lent is.”
�s igaza is volt. Egy percen bel�l meghallotta a l�bak dobog�s�t. �gy d�nt�tt, hogy ott megv�rja a k�t f�rfit, ahol van. Felesleges lenne bujk�lnia, k�nny� szerrel meg tudn�k keresni. Egy pillanat m�lva meg is jelent Perselus �s Ollivander �r az ajt�ban.
- Mi�rt j�tt�l fel �s mi�rt nem sz�lt�l? – k�rdezte kiss� indulatosan Perselus.
- Nyugodj meg, Perselus. – mondta Ollivander �r – �n csak �r�l�k, hogy ide felj�tt. Tal�n egy majdnem k�t �vtizedes rejt�lyt fejthet�nk most meg.
- Hogy �rti ezt, Ollivander �r? Mi ez az eg�sz? – k�rdezte most m�r ink�bb k�v�ncsian. De Ollivander �r a l�nyra figyelt.
- Mi k�sztetett arra, hogy felj�jj�n ide? – k�rdezte.
- Egy hang. Gondolom a p�lca besz�lt hozz�m, hab�r ez szinte k�ptelens�gnek t�nhet. El�sz�r �n is azt gondoltam, hogy csak k�pzel�d�k, hogy csak a f�radts�g teszi. De nem �gy volt. Azt mondta a p�lca, hogy j�jjek fel �s keressem meg. �s megtal�ltam. �rzem, hogy ez a p�lca kell nekem!
- Ez k�l�n�s. – sz�lalt meg v�g�l Ollivander �r. Perselus ek�zben csak n�m�n h�pogott. Nem hitte el a t�rt�nteket, de a p�lcak�sz�t� hangja kiz�kkentette meglepetts�g�b�l.
- Az�rt is k�l�n�s, - folytatta Ollivander �r – mert ez egy furcsa p�lca. Nem szokv�nyos magja van �s egy viszonylag ritka �s �rt�kes f�b�l k�sz�lt. A f�ja �benfa, de a magja… Csillagpor.
- Az hogy lehets�ges? – k�rdezte Perselus �s Vicky szinte egyszerre.
- Nem tudom. Ezt a p�lc�t lassan tizennyolc �ve tanulm�nyozom, de szinte alig ismerem. Viszont nem engedelmeskedik senkinek, legal�bbis eddig azt hittem. Mondja csak, �n szerint lehet valami kapcsolat a p�lca �s �n k�z�tt?
- Nem tudom. B�r van egy nyakl�ncom, amelyben valami por van… - mondta a l�ny, mik�zben el�h�zta a v�kony aranyl�ncon f�gg� med�lt.
- Ez szinte m�r hihetetlen. – mondta Ollivander �r tekintet�t a med�lra f�ggesztve. – Mondjuk – folytatta – anno ehhez a p�lc�hoz kaptam egy levelet is, mikor megtal�ltam.
- Mikor kapta a levelet �s mikor tal�lta meg a p�lc�t? – k�rdezte Perselus.
- Ha j�l eml�kszem, akkor 1974. december 19-�n.
- De h�t akkor sz�lettem! – ki�ltott fel Vicky.
- Nem tudn� megmutatni azt a levelet? – k�rdezte Perselus.
- Dehogynem. – v�laszolta Ollivander �r.
Odal�pett az asztalhoz, majd annak fi�kj�b�l el�vett egy kis pergament �s �gy sz�lt:
- A lev�lben ez �ll:

„Tisztelt Ollivander �r!
Szeretn�nk, hogy a lev�llel elk�ld�tt p�lc�t helyezze el biztons�gba mag�n�l. A p�lca tulajdonosa el fog majd valamikor menni �nh�z, de nem fogja tudni, hogy a p�lc�ja itt van. A p�lca fog neki seg�teni. Rem�lj�k, hogy tud majd nek�nk seg�teni.
M�lys�ges tisztelettel:
Cassiopeia �s Cepheus”

Ezut�n Ollivander �r �tny�jtotta a levelet Vickynek, aki gyorsan elolvasta, majd feln�zett.
- De… Ezt nem �rtem… Ilyen hogy? Ez nem is lehets�ges…
- Hogy �rted ezt? – k�rdezte Perselus, aki m�g mindig alig �rtette meg, hogy mi folyik k�r�l�tte.
- H�t �gy, hogy ezek a nevek… Ezek csillagk�peknek a nevei. A monda szerint Cassiopeia egy eti�p kir�lyn� volt, Cepheus pedig az � f�rje. �s volt egy k�z�s gyermek�k, Andromeda.
- Viszont – sz�lalt meg Ollivander �r – van egy valami, amit szinte senki sem eml�t meg enn�l a mond�n�l. Hogy Androm�d�nak volt egy l�nytestv�re, aki elszakadt a csal�dj�t�l �s lesz�llt a f�ldre. Egy olyan l�ny, aki �rti az �llatokat �s �t is tud v�ltozni b�rmilyen �llatt�. Tov�bb� minden teliholdkor, mikor belen�z a Holdba, �nk�nytelen�l �tv�ltozik holds�rk�nny�. Ez egy nagyon ritka �s vesz�lyes k�pess�g. Ilyenkor az illet� majdnem ir�ny�thatatlan, egyed�l a legnagyobb bizalmasa k�pes ir�ny�tani. Ezzel a bizalmas�val k�l�nleges kapcsolatot tart fent. A k�t f�l legilimencia n�lk�l is hallja egym�s gondolat�t vagy n�zi meg a m�sik eml�k�t.
Itt Perselus �s Vicky �sszen�ztek. Vicky m�r holts�padt volt. T�l sok dolog volt ez neki egyszerre.
- J�l vagy? – k�rdezte t�le Perselus.
- Igen, nem, nem tudom. – hadarta el a l�ny – Nem tudom. Nem �rtem ezt az eg�szet. Olyan zavaros.
- Nyugodj meg. – mondta a f�rfi, majd Ollivander �rhoz fordult – Ez el�gg� megd�bbent� volt. M�rmint amit mondott. De lassan indulnunk kell.
- Meg�rtem, hogy az volt. Engem is meglepett.
- Mondja csak, v�g�l is mennyit k�r ez�rt a p�lc��rt?
- Semennyit.
- De h�t…
- Nem �n k�sz�tettem. �n csak seg�tettem meg�rizni, am�g a jogos tulajdonosa meg nem tal�lta. – itt Ollivander �r Vickyre n�zett, aki elb�v�lten �s egyben meglepetten vizsg�lgatta �j p�lc�j�t. – �r�l�k, hogy �n vigy�zhattam erre a p�lc�ra. Megtiszteltet�s volt. �s m�g valami, kedves Perselus. Ennek a l�nynak a bizalm�val soha se �lj vissza. M�g v�letlen�l se. Mert a bizalom egy hatalmas kincs.
- Nem terveztem, de ezek ut�n f�leg nem szeretn�k vissza�lni vele. K�sz�nj�k, hogy ezt a sok hasznos inform�ci�t elmondta nek�nk, de most m�r az lesz a legjobb, ha hagyom pihenni kicsit Vickyt.
- Rendben van. – sz�lt v�g�l Ollivander �r.
Les�t�ltak a bolt bej�rat�hoz �s egy r�vid b�cs�z�s ut�n Perselus �s Vicky visszament a fogad�ba, majd hamar lefek�dtek aludni.