�t�dik fejezet – Tal�lkoz�s a m�gi�val

M�snap reggel ism�t h�v�s volt ny�rhoz k�pest, �m Perselus most nem a buszmeg�ll�ban �lt a l�nyra v�rva, hanem az ablakb�l figyelte az esem�nyeket. Mikor l�tta, hogy Vicky felsz�llt a buszra, �gy d�nt�tt, s�t�l egyet. Ism�t megn�zte Victori��k h�z�t, majd tov�bbs�t�lt az utc�n.
D�l fel� visszat�rt a fogad�ba. Megeb�delt, majd vissza�lt az ablakhoz.
K�t �ra n�zel�d�s �s v�rakoz�s ut�n meg is j�tt a busz, melyr�l lesz�llt a l�ny. Egy pillanatra tal�lkozott a tekintet�k. Majd Vicky elindult haza. �m v�ratlanul �rdekes hangok sz�r�dtek be a r�snyire nyitott ablakon:
- Ejj, megint itt van az a l�ny…
- Ne kezdd m�r ezt megint, Erika…
- De nekem akkor sem szimpatikus! Gondolj bele! Nincsenek bar�tai, ker�li az embereket, ritk�n l�tni a sz�nid�ben, m�g azt is ker�li, hogy valaki csak v�letlen�l is hozz��rjen! Nem hiszem el, hogy ez t�ged soha sem zavart! Szerintem igenis titkol valamit!
- �llj le! Ez nem a mi dolgunk! Meg�rtetted? Ne foglalkozz ilyenekkel! Majd a sz�lei megoldj�k. De most m�r induljunk lassan haza.
- Rendben, de…
- Nincs semmi de! Eleget hallgattam ezt otthon is! Menj�nk ink�bb.
Majd a hangok gazd�i elmentek. �m Perselusnak ideje sem volt �tgondolni a besz�lget�st, mert hirtelen hallott egy m�sik hangot is.
 „- M�r megint r�lam besz�lgetnek…”
Perselus viszont d�bbenten nyugt�zta, hogy ezek a hangok nem az ablakon �t sz�r�dtek be, hanem sokkal ink�bb olyanok voltak, mintha a saj�t fej�ben lenn�nek.
 „- Mikor lesz ennek m�r v�ge?” – hallotta ism�t a hangokat, melyek szinte megegyeztek Victoria hangsz�n�vel, csak most hi�nyzott bel�l�k a rekedts�g.
Perselus gyorsan k�rben�zett az ablakban, majd meg is l�tta, amit keresett: a l�ny ott �llt a m�r ismert keresztez�d�sben egy p�r�zon tartott fekete kuty�val az oldal�n. Az �llat nyugodtan �lt gazd�ja mellett. Vicky agg�d� tekintettel a fogad� mellett l�v� kisbolt ir�ny�ba n�zett, majd felpillantott a fogad�ra is. Ism�t farkasszemet n�ztek Perselussal, majd hirtelen a l�ny megfordult, �s kuty�j�val egy�tt elindult vissza a h�zuk fel�.
- Na ezt m�r v�gk�pp nem �rtem – mondta mag�nak Perselus. – Hogy hallhattam egy olyan ember gondolatait, akin nem is v�geztem legilimenci�t? Kezd ez az eg�sz k�l�n�ss� v�lni…
Majd m�g egy sor t�preng�s ut�n elindult vacsor�zni. Kor�n ment �tkezni, hogy mindenre legyen el�g ideje. Mikor elkezdett lemenni a Nap, kil�pett a fogad�b�l �s sz�p lassan elindult Vicky�k h�za fel�. Bement a kapun, eg�szen az ajt�ig �s kopogtatott. F�l percen bel�l egy n�la alacsonyabb, sz�ke haj� n� nyitott ajt�t:
- J� est�t, miben seg�thetek? – k�rdezte.
- J� est�t! Victoria Valletet keresem. Itt lakik, nemde?
- Igen, itt. �n a nevel�anyja vagyok. �n tal�n Vicky egyik bar�tja?
- Olyasmi. Besz�lni szeretn�k vele n�gyszemk�zt. Bemehetn�k?
- Igen, persze. Vicky �ppen f�rdik, de sz�lok neki.
- �, nem kell, k�sz�n�m, tudja, hogy j�v�k.
Ek�zben be�rtek egy konyhaszer�s�gbe, mely egybe volt �p�tve egy eb�dl�vel. Egy f�rfi �lt az eb�dl�asztaln�l, feltehet�leg Vicky nevel�apja.
- Dr�g�m, ki ez az ember?
- � Vicky egyik bar�tja. Besz�lni akar vele, ez�rt engedtem be.
- �rtem. Eln�z�st a gorombas�gom�rt – mondta Perselusnak c�mezve a f�rfi. – F�radt vagyok.
- Meg�rtem, semmi baj.
Azt�n Perselus hirtelen el�kapta a p�lc�j�t.
- Imperio. – mondta, melynek hat�s�ra a k�t feln�tt csendesen vacsor�zott tov�bb. Gyors �rt egy levelet a feln�tteknek c�mezve, majd bement Vicky szob�j�ba. Le�lt az ott l�v� sz�kre �s v�rt. Ek�zben k�rben�zett a szob�ban. El�g rendetlen volt a helys�g. P�r perc m�lva meghallotta, hogy valaki k�zeledik, majd benyitott a szob�ba Vicky.
Amint megl�tta a f�rfit, azonnal megtorpant.
- �n meg hogy ker�l ide? – k�rdezte meglepetten.
- Nyugodj meg k�rlek. Bek�ret�ztem, mert besz�lni szeretn�k veled.
- Aha. �rtem. �n az az ember, aki a fogad�ban volt mostan�ban �s �lland�an n�zel�d�tt ut�nam. Mi�rt tette �s egy�ltal�n ki maga?
- Nyugodj meg, k�rlek, mindent el fogok mondani.
Erre a l�ny s�hajtott egy nagyot, majd � is le�lt egy sz�kre.
- Rendben van – mondta, - hallgatom. El�sz�r is ki maga?
- Nos, az �n nevem Perselus Piton. De te nyugodtan h�vhatsz Perselusnak. �s k�rlek, ne mag�z�djunk.
- Rendben, Perselus. Mi�rt figyelt�l engem �s mir�l akarsz velem besz�lni?
- J�l figyelj r�m: tudom, hogy els�re hihetetlen zagyvas�gnak fog t�nni, amit mondok, de el kell, hogy vigyelek innen.
- Hogy �rted ezt? Mi�rt k�ne elvinned innen?
- Nyugodj meg, mindent el fogok mondani. Teh�t. Az�rt kell, hogy elvigyelek innen, mert te nem ehhez a vil�ghoz tartozol. Te egy boszork�ny vagy.
- Micsoda? Hogy �rted ezt?
- �gy, hogy rendelkezel var�zser�vel. Nem vett�l �szre magad k�r�l furcsa dolgokat? Olyanokat, amik megmagyar�zhatatlanok?
- H�t mondjuk… Van egy-k�t furcsa dolog…
- P�ld�ul?
Erre a l�ny m�r nem tudott azonnal v�laszolni. T�bbsz�r neki akart kezdeni, de valami�rt nem merte elmondani, hogy mire gondolt.
A be�llt cs�ndben Perselus ism�t meghallotta a l�ny gondolatait:
„- El k�ne neki mondani… De hogy �lljak neki? El�gg� zavaros ez az eg�sz… �n boszork�ny?! Mondjuk ez megmagyar�zna mindent… De akkor is olyan furcsa. �s r�ad�sul m�g mindig nem tudom, hogy mondjam el Perselusnak… V�gre egy ember, akivel lehetne err�l besz�lni…”
A gondolatsort v�g�l maga Perselus szak�totta meg:
- Nyugodj meg, k�rlek, nincs semmi baj. Nekem elmondhatod, amit akarsz.
A l�ny belen�zett z�ld szemeivel a f�rfi fekete szemeibe, mik�zben egy nagyot s�hajtott.
- H�t rendben. Elmondom. Nem t�nik olyan nagy dolognak igaz�b�l, de sz�momra sz�rny�. T�bbek k�z�tt nem tudok emberekkel �rintkezni. Illetve olyan emberekkel nem tudok, akikben nem b�zok meg. Ha egy ilyen ember pr�b�l meg�rinteni, akkor �ram�t�s-szer�t �rez. Tov�bb� hallom m�sok gondolatait, an�lk�l, hogy r�juk n�zn�k. Ezek miatt kiskoromban sokszor b�ntottak. �gy m�g bizalmatlanabb lettem…
- M�ra szinte senkiben sem b�zok meg. Van m�g egy-k�t ember, akikben megb�zok �gymond, de vel�k is ritk�n tal�lkozok…
- �rtem. �s csak �gy k�v�ncsis�gb�l: bennem most �gy hirtelen mennyire b�zol meg?
- H�t valamilyen szinten b�zok benned, hisz a szob�mban �lsz �s az egyik titkomat mondtam el neked.
- �rtem. K�sz�n�m a bizalmadat.
- Am�gy hov� szeretn�l elvinni engem?
- Nos, �n is ezzel akartam folytatni a besz�lget�s�nket. Els� k�rben Londonba k�ne menn�nk m�g ma �jjel. Ott el kell int�zn�nk p�r dolgot. Ezut�n megy�nk el a Roxfortba…
- Bocs�ss meg, de mi az a Roxfort?
- A Roxfort egy iskola. Teljes nev�n Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola. Ott tan�tok b�jitaltant �s te is ott fogsz tanulni, illetve lakni is egyben.
- Ez mind sz�p �s j�, de mit fogok mondani a nevel�sz�leimnek?
- Ezzel neked m�r nem kell foglalkoznod, elint�ztem �ket. Meg fogj�k tudni, hogy hova ker�lt�l �s mi�rt.
- De am�gy mi�rt nem �k mondt�k el ezeket nekem?
- Ez a tipikus mugli-felfog�s…
- Milyen felfog�s?
- Mugli. �gy nevezik a var�zstalan embereket.
- �rtem. �s mi a l�nyege ennek a mugli-felfog�snak?
- Az, hogy k�t mugli sz�l� nem sz�vesen mondja el egy var�zsl�gyermeknek, hogy micsoda is �. Ink�bb megpr�b�lj�k elfojtani a m�gi�t, amelynek a te esetedben meg is lett a rossz eredm�nye azzal, hogy szinte senkihez se tudsz hozz��rni.
- �rtem. Mondjuk nem tudom, hogy akkor meg mi�rt fogadtak �r�kbe…
- Val�sz�n�leg akkor m�g nem volt �rezhet� nagyon a m�gi�d vagy csak nem foglalkoztak vele.
- �rtem. Volna itt m�g egy k�rd�s: hogy akarsz innen eljutni velem Londonba egyetlen �jszaka alatt?
- H�t ezen az�rt gondolkodnom kellett, mert a sepr� nem el�g gyors, hoppan�lni pedig nem tudsz,
- Mondjuk valamit m�g nem mondtam el…
- M�gpedig?
- Amellett, hogy elriasztom az embereket, �t tudok v�ltozni mindenf�le �llatt�. Mondjuk magamt�l m�g nem nagyon megy, de n�ha m�r siker�l. Csak sajnos hamarosan telihold, olyankor viszont nem kock�ztatn�m meg az utat…
- Nocsak, mi�rt?
- Mert olyankor �tv�ltozok valamiv� �s olyankor ir�ny�thatatlan vagyok.
- Csak nem v�rfarkas vagy?
- Nem. Hirtelen nem jut eszembe az �l�l�ny neve. De azt hiszem, hogy valamilyen s�rk�ny…
- �rtem. Akkor a Holddal vigy�zunk majd.
- K�sz�n�m.
- Ugyan, ez apr�s�g – �s itt Perselus r�tette a l�ny v�ll�ra a kez�t. Nem t�rt�nt vele semmi. Nem �rzett se f�jdalmat, se semmi rosszat. Mikor r�n�zett a l�nyra, l�tta, hogy az mosolyog.
- Nos Vicky. Volna m�g valami k�rd�sed?
- Hmm… Igen. Mutathatok valamit?
- Persze.
- De ne eml�tsd meg senkinek.
- Nem fogom, ne agg�dj.
 Erre a l�ny el�h�zott a p�l�ja al�l egy hajsz�lv�kony aranyl�ncra f�z�tt med�lt, melyen egy kis fiol�ban valamif�le f�nyl�, porszer� anyag lebegett.
- Ez micsoda? – k�rdezte Perselus.
- �n is ezt akartam k�rdezni t�led, mert nem tudom. Ami�ta az eszemet tudom, itt l�g a nyakamba, mint ahogy cs�kos a hajam vagy sz�nv�lt� a szemem. De nem tudom, mi ez. Levenni lehetetlen. M�g �n sem tudom leh�zni. De nem is nagyon akarom. Csak m�r nagyon k�v�ncsi vagyok arra, hogy mire lehet ez j�.
- Hmm. Akkor ezt is kider�tj�k majd – mondta v�g�l Perselus. – Volna m�g esetleg valami k�rd�sed?
- Nem, egyenl�re nincs.
- Rendben van. Szerintem h�zz valami j� meleg ruh�t, azut�n indulhatn�nk is.
�t perc m�lva m�r kint �lltak a h�z ajtaja el�tt.
- Nos, akkor indulhatunk is? – k�rdezte Perselus.
- Igen.
Kimentek a kapun �s elindultak az utca v�ge fel�, ahol t�z perc m�lva ki�rtek a v�rosb�l. Majd hamarosan meg�lltak egy bokor mellett.
- Vigy�zz, r� ne l�pj – sz�lt a f�rfi.
Vicky el�sz�r k�rd�en n�zett r�, majd len�zett a f�ldre, azt�n visszaemelte tekintet�t Perselusra �s ezt mondta:
- Egy �vegpoh�r?
- Igen, az.
- De m�gis mi�rt?
- Ez egy zsupszkulcs. Ezzel fogunk elutazni Londonba. Hamarosan indul is, �gyhogy fogd meg valahol �s ne engedd el addig, ameddig �n azt nem mondom.
- Rendben.
Mindketten let�rdeltek az �vegpoh�r mell� �s csendben v�rtak.
Hamarosan mindketten �reztek egy hatalmas r�nt�st a k�ld�k�kn�l �s m�r nem �rintett�k a talajt. Egy darabig csak forogtak a s�t�tben, majd hirtelen nagyon kem�ny talajra �rkeztek. Vicky �ssze is csuklott, Perselus seg�tette felkelni. Egy kisebb sik�torba �rkeztek.
- Hol vagyunk? – k�rdezte a l�ny.
- A Foltozott �st k�zel�ben, Londonban. Ott fogunk ma este megsz�llni, hogy holnap mindent el tudjunk int�zni az Abszol �ton.
Vicky ezt egy kiad�s �s�t�ssal nyugt�zta, majd ennyit mondott:
- Rendben.
- F�radt vagy?
- Igen, kiss�.
- Ne agg�dj, hamarosan lepihenhet�nk.
El is indultak a fogad�ba. Nem kellett sokat menni�k, hogy oda�rjenek. Mikor bel�ptek, r�gt�n megl�tt�k a fogad�st.
- J� est�t! Egy szob�t szeretn�nk foglalni.
- Mennyi id�re?
- Maximum h�rom napra.
- Rendben van.
Megkapt�k a kulcsot, majd a fogad�s k�s�ret�vel felmentek a szob�jukhoz. Az ajt�ban a fogad�s meg�llt, majd egy kisebb meghajl�s �s egy „j� �jt” ut�n becsukta az ajt�t.
Vicky nem v�logatott: a hozz� legk�zelebb es� �gyra le�lt, levette a cip�j�t, majd egy hatalmas �s�t�s k�zepette elmondott egy „j� �jt Perselus” ut�n eld�lt.
- Neked is j� �jt Vicky. – mondta Perselus.
Miut�n a l�ny elaludt, odal�pett hozz� �s betakarta. Majd le�lt a gyerty�val megvil�g�tott �r�asztalhoz �s elkezdett levelet �rni Dumbledore-nak.

„ Tisztelt Igazgat� �r!
Elhoztam Magyarorsz�gr�l Victori�t, egyenl�re Londonban tart�zkodunk. Elint�z�nk p�r �gyet �s indulunk a Roxfortba.
Perselus”

�sszetekerte a kis pergament, majd eltette a tal�rja zseb�be. Ezut�n � is led�lt egy �gyra �s elaludt.