S�t�t van

S�t�t van, kihunytak m�r itt a l�mpaf�nyek,
Olyan hirtelen s v�ratlanul elsz�llt minden ihlet,
Szavaln�k, de nem tudok, valahogy elakadtak a szavak,
Megr�misztett�k �ket a f�nt k�r�z� varjak.
Futn�k, de nincs hov� s azt sem tudom honnan
Mert nem l�tom, hol vagyok, annyira s�t�t van.
K�ne gyertya, k�ne l�ng, mi megvil�g�t mindent,
K�ne mondat, k�ne sz�, hogy bevallhassak mindent.
De nem kapok, elvett�k azt az es�lyt t�lem
S most c�ltalanul k�v�lyog s�t�tben a sz�vem.
Szeretn�k m�r l�tni, f�lelmetes a s�t�t,
De csup�n egyetlen ember adhatn� meg sz�momra a f�nyt.
S � se lehet eny�m, most m�gis mit gondolok?
Mert azt hittem, olyan egyszer�ek lesznek majd ezek a dolgok,
De csal�dtam magamban, csal�dtam egy j� nagyot,
S szeretn�m m�r kidobni ezt a sz�rny� r�m�lmot.
Szeretn�m m�r letudni ezt a f�jdalmas �rz�st,
Mit viszonzatlan szerelem dobott f�l, mint k�rd�st.
N�ha szeretn�m feledni azt, ki miatt �gy tespedek,
De neh�z �gy, hogy �rzem ezt a l�lek�l� szerelmet.
�rzem m�r, b�vk�r�b�l kil�pnem t�l neh�z,
De nem sok�ig b�rom m�r ezt az �r�k�s szenved�st.
Azt�n egyszer csak meghalok, v�ge lesz mindennek,
Nem l�thatom p�rj�t�k�t az �szi reggelnek.
Nem hallhatom, ahogy a madarak csicseregnek,
De akkor is tudom majd, hogy csak T�ged szeretlek.