Fj a szvem
Fj a szvem: kst forgatnak benne,
, ez a hiny, a vgy brcsak ne lenne!
Brcsak kimondhatnm a knnyt szavakat,
S elfelejthetnm a fjdalmas napokat!
Brcsak elmondhatnm Neki, mit rzek,
De flek: lelkem szmra jelentktelen llek.
Szorongok: mr-mr csak r gondolok,
S hogy milyen is lenne, ha lehullannak a kordonok.
Nyelvem vgre megeredhetne, mint az es,
De flek: lecsapna rm a stt viharfelh.
Remeg testemen villmok cikznnak t,
s hallgathatnm az g mennydrg szavt.
gy rzem, sztrobbanok, ahogy az rzelmek kse lassan, de forog.
Minthogyha pokol kutyja tpn szvemet s ha rszlok, morog.
Mirt is ne, megtehetnm, hogy mindent bevallok,
S kirasztok mindennem gondolatot,
De ha visszautastst kapok, valdi kst ragadok,
Biztosan s tn nszntambl is, de belehalok. |