Vihar
Hirtelen hatalmas csendessg tmadt,
Szrke felleg bortja a tjat.
Lassan gomolyog a lomha felh,
De felersdik a gynge szell.
S csak ersdik. Gyjti erejt,
Kzben mutogatja mr a felh feketjt.
s hirtelen egy mennyk zuhan al,
Mennyk mennykvet rve ostorozza a fk talajt.
Aztn feldrdl az g is s kvr escseppek
Megntzik vgre a kiszradt nvnyeket.
Vgl csendesl az es, alfagy a villm,
Halkul a drgs is, akrcsak az orkn.
Elmennek a komor felhk,
Visszatrnek a nyri szellk,
S vgl napsts jrja t
Erdei fk ers talajt. |